IceCat

Archive for: november 2010

Szürkületbogár

Written on 2010-11-30 in Személyes

Igen, mostanában kreatív vagyok, és jól hangzó szóösszetételeket használok címnek. Ennek a fő oka az, hogy több mint háromszáz bejegyzés után néha már nehezebb új címet kitalálni. Meg ezek jól hangzanak, még ha nincs is közük a bejegyzéshez!

Ami eddig történt (s nem mondtam el) : Elérkezett a pillanat mikor, megint lehetőség adódott A fényképező megvásárlására. Kisebb hercehurca után 39.925 forint lett a rehab (kb. 35.000 kapok kézbe). Már voltam a munkaügyibe is, ott inkább elhelyezni akarnak. Valószínűleg ez lesz, mivel a képzést nem támogatják. De vissza fényképezőhöz. Hitelt szeretnék felvenni, ami max. 7500 forint havonta. Most úgy néz ki, hogy nem fog menni. Igaz, 70.000 lenne az önerőm, és a hitel maga szintén ennyi? Egy évre lenne. Viszont, ettől még lehet gépem, csak épp nem két objektívvel. Ebben azért reménykedem. A bajom az, ha el csúszom a hitelt, akkor még 2-3 nap mire meg lesz a gép. Aludni viszont már nem tudok. Nem tudom, mi lesz így velem, inkább kép A fényképezőről.

Canon EOS 1000D (18-55mm + 75-300mm objektívvel)

Éjjelünk

Written on 2010-11-27 in Személyes

Korán ágyba bújtunk az nap. Fáradtak voltunk, én futkároztam, sok dolog volt, Őt a suli fárasztotta le. Most viszont egymásra figyeltünk. Ritka pillanatok egyike volt, mikor én hallgattam az Ő szívverését. Halk légzését. Derekát simogattam, Ő a hajadat bizdergáltam. Egyre feljebb merészkedtem, míg végül mellén jártam kezemmel táncot. Kicsit gyorsul a dobogás fülem alatt. Mosolyogtam, fel néztem rá, s egy csókot adott. Másik kezemmel, a belső combjához nyúltam, fel – feljebb kerestem az utat. Míg végül megtaláltam mait kerestem   Ujjaim vad táncolt jártak, be kívánkoztak. Engedtem a csábításnak, először egy ujjam nézett be. Szemét figyeltem ahogy csillog. Lassan megéreztem ahogy nedvesedik. Bátorságomat felváltotta a vágy, s már két ujjam járta végtelen útját. Simogatta belül, és kívül. Másik kezem továbbra is mellén játszott, de teste már rá hanyatlott. Éreztem eljött az idő, hogy ujjaimat lecseréljem. Aprót mozdultam, kezem a hasára tettem, a másikkal irányítottam. Lágyan bújtam be, meleg és szenvedély várt rám. Éreztem megfeszülni. Ahogy körül fon engem. Mindénél jobban esett. Kezem nyakára tettem, hasunk össze ért. Elindultam kifelé, majd újra be. Vigyázva ne hogy fájjon. Majd megint ki, s újra be. Érzéssel gyorsítottam a mozgásomon, közben csókoltam a nyakát. Újra ki, és be. Vándoroltam lefelé. Újra ki, és újra be. A mellén nyelvem nyárt szenvedélytáncot. Újra ki, és be. Elérkezett a pillanat mikor a vágy már fokozhatatlan. Újra ki, és be. Ki, és be. Majd nem marad más csak a tiszta szerelem, szenvedély és öröm. Még egyszer körbe jártam utam, és végül benne maradtam, érezve hogy szorít, nem mennyek. Mellkasára feküdtem, s hallgattam őrült szívverését.

(2010.XI.23) (RoboCicc)

Hajnalzuhatag

Written on 2010-11-21 in Személyes

Nec possum tecum vivere nec sine te! Maradok ennél a latin mondásnál…

Eltévedtem, s semerre sincs kiút. Persze, magam allat, úgy rendesen. Holnapra jobban leszek, de most nagyon rossz. Már számolni sem számolom, hogy mennyi melléfogásom volt pár hónap leforgása allat szerelemben. Kezdem úgy érezni, hogy csak én akarok hinni benne. Hinni, hogy valami, valakivel, valamikor lehet. Az élet meg azt mondja, hogy nem, szálj le rólam. Bezárúltam a saját pocsék kis életembe. Most hiába látom, hogy jönnek változások. Gondolkoztál mit ér ha nincs kivel megosztani?

Szarul vagyok, na, ez van, majd jobb lesz!

Mivel az utobbi időben tetemes mennyiségü szösszenet és vers született, meg sem próbálom ki tenni ide. Vagy feldolgozom, vagy egy direkt link lesz valamikor az egyészhez egybe…

Jó éjt, most megpróbálok sírógörcsöt kapni!

U.I.: ReB mondta, hogy írjam le mit szeretnék, és hogy mit gondolok a kapcsolatunkról. Hát akkor ime:

A talánt lehagyva, hiszen nem lennék ennyire magam allat, ha talán lenne. Bele szerettem. Mondta, hogy tudja, hogy megadnám neki amit szeretne. Ezt én is tudom, szeretnék egy esélyt kapni, hogy ezt bebizonyíthassam. Tudom, hogy mindez kevés, hiszen, ha Ő nem vonzódik hozzám akkor az egésznek semmi értelme. Tudom, hogy rengeteg jelet félre értettem, s elhittem. Mindent, hogy lehet, hogy megtörténhet. Persze, ez csak bennem volt meg. A barátság, az barátság, nem tehetem, hogy én többet akarok, méllyen elnyomom amit gondolok, közben Vele nevetek. Hiszen, csak arra gondolnák, hogy milyen jó lenne megölelni, vagy csak mellete feküdni. Félek, hogy – ha nem is véglegesen – a barátságunk meg fog szakadni. Le kell zárnom, de mint barátot most nem tudom nélkülözni. Hiányozna, ahogy az elmúlt másfél héten is hiányzott.

Mért vagy oly fontos nekem

Written on 2010-11-16 in Személyes

Ha egy szóban kellene válaszolnom… Talán beléd szerettem. Tudom hogy nem egy szó!

Sokan mondják, hogy a kapcsolatok kártyavárak. A mienk nem, valami más, ami nem kártya, de nem is kő. Leginkább homoknak mondanám. Mint mindig most is hasonlatot hozok. Ezt a várat ketten építettük, mint két ovis, akik közben megtanulták a legszebb homokvárat csinálni. Néhol én piszkáltam bele a Tiedbe, raktam hozzá hidakat, tornyokat. Máskor Te az enyémbe, kerteket, vízeséseket. A vár hatalmassá nőtte ki magát, több ponton összeér, csatlakozik, de nem lett sosem egy egész. Nem dől romba egy szél fuvallattól, de nem állandó mint a kő. Erős a kapcsolatunk, sok mindent kibír, de biztos hogy nem mindent. Persze ez még nem válasz a kérdésre: Mért vagy nekem oly fontos?

A válasz a homokvárban rejlik. A hozott váramat, eddig nagyon kevesen építhették velem. Te jöttél, a Tieddel elvarázsoltál, s kértelek csatlakozz az enyémhez. Általad szebb, nagyobb és jobb lett a váram. Az aki vagy, a lány cicájával a várban. Kell nekem, önző módon kell. Veled több vagyok. Olyat adsz nekem, amit más nem. Múzsai csókot. Ösztönzől és támogatsz. Megnyugtat, ha tudom élsz, jól vagy. Minden amire gondolsz, vagy teszel, új ötleteket ad, hogy mit írjak. Ezért nehéz Melleted csendben maradnom.

Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha elválnának útjaink, de van egy várunk, s egy lelkünk. Nem tudom, Te hogy érzel, én abban vagyok csak biztos ha nem lennél többé, nem tudom hogy mennék tovább, s hogy írnák.

Köszönöm hogy meghallgatál.

Szerettetel: Igor

Doba, avagy a magyar Sillent Hill

Written on 2010-11-14 in Személyes

Még nem tudom hogy oldom meg, hogy 12 képet beilleszek, de majd kitatálom menet közbe. Szerintem, most kis képek lesznek.

Eljött a három napos kirándulásom ideje is. Igen, képzésen voltam, s igen, nem mesélek róla részletesen.

Elsőnek is, mikor elindúltunk, egyből kineveztek navigátórnak. Szóval, kicsit másképp, de oda jutottunk, hála a telómnak, s a GPS-ének. Mikor megérkeztünk, este volt, le ment már a nap. Azt hittem Sllient Hillben vagyok. Ezt az érzést erősítette mikor megláttam hol fogunk lakni. Kicsit ittunk, majd meg kezdődött a filmforgatás (képzés). Nem sokáig dolgoztunk, majd elmentünk aludni. Másnap reggel, elsőnek keltem, megnéztem a tájat nappal is. A kis köd pont oda tette a hangulatot. A reggelinél, csak lestem hova megyünk. Hihetetlen mik nincsenek. Munka, majd a kastély felfedezése. Munka, ebéd, újabb felfedezés. A kiírás, és a hangulata az egész épületnek… Nagyon jó volt. Délután felmentunk a közeli várromhoz. Be is szippantott az idő.

Végezetül még volt egy kis munka, majd vissza a saját időmbe.
Ime akik a filmet forgatták

Képek hamarosan! :S

Lábnyomok a homokban

Written on 2010-11-14 in Személyes

Leírni nem is olyan könnyű. Főleg nem több hetet öszefoglalni. :S

Mint említettem, Virággal rég nem beszéltem, sajnos sikerült néhány rossz dolgot mondanom. Remélem egyszer megbocsált…

Rebivel, miután elváltak útjaik öcsémmel elkezdünk beszélgetni. Erről – arról, aztán egyre komolyabb dolgokról. Szépen változott a kapcsolatunk, s vele mi is. Napi 4-6 órákat töltöttünk eggyüt MSN-n. Csak idő kérdése volt mikor változik meg az, hogy csak barátként nézünk egymásra. (Volt hogy egy beszélgetés allat 15-20 szösszenetet írtam, s naponta adtam a 3 SMS-eseket is…) Több napi gondolkodás után, úgy döntöttünk, hogy ne rontsuk el ez. Ez szépen is hangzott, persze, nem ment. Megint egymáshoz értünk, s megint patt helyzet lett a vége. A félelmek, s a bizonytalanság, hogy müködhet-e, újra a nem válaszra sarkallt minket. Itt jön a képbe Szabina, egy kis ivászatot tartottunk. Feljebb emelve barátságunk. Ott akkor értettem meg, hogy a monstani ismeretségemben egyetlen ember van akit eltudok képzelni páromnak… Rebi. Ezt még Ő sem tudja. Nem mert, nem akarom, hogy ez bármit is jelentsen. Az hogy ez így van, nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok. Csak csupán, Ő Vele jó lenne. De van amit nem lehet.

Az utólsó találkozásnál már éreztem, hogy megváltozot minden. Kicsit marcangolt, de itt már fontosabb a másik nyugalma és boldogsága. Hazaérve szétestem, s most kezdek talpraállni.

Hogy mit hoz a jövő… Nem tudom, de sok minden vár még rám…

Benne van-e Ő is? Ez biztos, de hogy milyen formában azt nem tudom…

Összefoglaló

Written on 2010-11-14 in Személyes

Olvasási idő: < 1 perc Sokáig vártam ezzel a bejegyzéssel. Sok dolog volt, most csitult le minden. Ez csak rövid összefoglaló, hogy mit fogok még ma megírni. (Remél...

Alkonyatvadász és hajnaltolvaj

Written on 2010-11-03 in Személyes

Végülis ez lett a címe, mégha szorosan nem is kapcsolódik ide. Szólok ezen a poszton mindenki besértődhet, ezért kérek mindenkit, ha nem tetszik lépjen tovább Google! Köszönöm! (Lehet késöbb húzok ki részeket, de nem valószínű.)

Az utóbbi hónapokban lettek új barátaim, s felbukkantak régiek is újra. Mindenkinek szólok, hogy én figyelek. Arra amit mond, és tesz. Komolyan szinte a szájukba rágom. Erre mi a reakció, mintha nem is szóltam volna. Utánna kérdeznek, mit honnan tudok. Hát basszus, úgy hogy figyelek. Azt utálom a legjobban mikor a szemembe füllentenek, látom rajtuk, hogy mi van, rá kerdezek, erre a válasz semmi. Igazából ez alól senki sem kivétel!

A másik ebből kivetkezik. Logikus, ha én figyelek rájuk, akkor már jó lenne, ha ők is rám. Nem arról beszélek, hogy meghallgatnak, azt bárki tudja. Hanem figyelni rám, észre venni az összefüggéseket. Mert senki nem tudja, hogy mit gondolok mikor azt mondom: ecce homo, mea culpa vagy zöld szemű szörny. Azt hittem ezen átlátnak, de senki sem. EdE-nek mondtam beszélgessünk, öt perc múlva már nem szólt, hogy mennjek. Nagy tesóm tegnap lekapcsólta a lámpat a szobába ahol voltam, minta ott sem lennék.

Amire rájöttem, hogy olyan embert (párt) kéne találnom, aki így figyel rám… Létezik ilyen?

(Kicsit vágott ez a verzió, de mobilról írtam.)

Published with Blogger-droid v1.6.4

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!