Végülis ez lett a címe, mégha szorosan nem is kapcsolódik ide. Szólok ezen a poszton mindenki besértődhet, ezért kérek mindenkit, ha nem tetszik lépjen tovább Google! Köszönöm! (Lehet késöbb húzok ki részeket, de nem valószínű.)

Az utóbbi hónapokban lettek új barátaim, s felbukkantak régiek is újra. Mindenkinek szólok, hogy én figyelek. Arra amit mond, és tesz. Komolyan szinte a szájukba rágom. Erre mi a reakció, mintha nem is szóltam volna. Utánna kérdeznek, mit honnan tudok. Hát basszus, úgy hogy figyelek. Azt utálom a legjobban mikor a szemembe füllentenek, látom rajtuk, hogy mi van, rá kerdezek, erre a válasz semmi. Igazából ez alól senki sem kivétel!

A másik ebből kivetkezik. Logikus, ha én figyelek rájuk, akkor már jó lenne, ha ők is rám. Nem arról beszélek, hogy meghallgatnak, azt bárki tudja. Hanem figyelni rám, észre venni az összefüggéseket. Mert senki nem tudja, hogy mit gondolok mikor azt mondom: ecce homo, mea culpa vagy zöld szemű szörny. Azt hittem ezen átlátnak, de senki sem. EdE-nek mondtam beszélgessünk, öt perc múlva már nem szólt, hogy mennjek. Nagy tesóm tegnap lekapcsólta a lámpat a szobába ahol voltam, minta ott sem lennék.

Amire rájöttem, hogy olyan embert (párt) kéne találnom, aki így figyel rám… Létezik ilyen?

(Kicsit vágott ez a verzió, de mobilról írtam.)