Ha egy szóban kellene válaszolnom… Talán beléd szerettem. Tudom hogy nem egy szó!

Sokan mondják, hogy a kapcsolatok kártyavárak. A mienk nem, valami más, ami nem kártya, de nem is kő. Leginkább homoknak mondanám. Mint mindig most is hasonlatot hozok. Ezt a várat ketten építettük, mint két ovis, akik közben megtanulták a legszebb homokvárat csinálni. Néhol én piszkáltam bele a Tiedbe, raktam hozzá hidakat, tornyokat. Máskor Te az enyémbe, kerteket, vízeséseket. A vár hatalmassá nőtte ki magát, több ponton összeér, csatlakozik, de nem lett sosem egy egész. Nem dől romba egy szél fuvallattól, de nem állandó mint a kő. Erős a kapcsolatunk, sok mindent kibír, de biztos hogy nem mindent. Persze ez még nem válasz a kérdésre: Mért vagy nekem oly fontos?

A válasz a homokvárban rejlik. A hozott váramat, eddig nagyon kevesen építhették velem. Te jöttél, a Tieddel elvarázsoltál, s kértelek csatlakozz az enyémhez. Általad szebb, nagyobb és jobb lett a váram. Az aki vagy, a lány cicájával a várban. Kell nekem, önző módon kell. Veled több vagyok. Olyat adsz nekem, amit más nem. Múzsai csókot. Ösztönzől és támogatsz. Megnyugtat, ha tudom élsz, jól vagy. Minden amire gondolsz, vagy teszel, új ötleteket ad, hogy mit írjak. Ezért nehéz Melleted csendben maradnom.

Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha elválnának útjaink, de van egy várunk, s egy lelkünk. Nem tudom, Te hogy érzel, én abban vagyok csak biztos ha nem lennél többé, nem tudom hogy mennék tovább, s hogy írnák.

Köszönöm hogy meghallgatál.

Szerettetel: Igor