Felég a múlt mögöttem,
Nem marad senki mellettem,
Hamuját a szél elfújja messze,
Csak parázs égeti szemem.

Állok, s földeken át sétálok,
Magamra másokban nem találok,
Hangom talán már nem is hallom,
Mosolyom már neked sem szól.

Rémálmok éjjele mindig riogat,
Feledni, pihenni sosem hagy,
Lassan erőm fogytán, az élet elhagy,
Csak kis csillag, ki bennem ragyoghat.

2018.IV.23. (Irsia)