Törött tükör cserepek,
életem a porban hever.
Tükröződnek az emlékek,
mind kikísért engemet.

Nézem a darabjait meredten,
már megmozdulni nem merek.
Jó elméket, ezer rossz követ,
Sírni könnyek nélkül nem lehet.

Egy rég elfeledett emlékkel,
vérem lustán a földre cseppen.
A vörös elviszi lelkemet,
a szép mi megmarad bennem.

2011.XI.28