A csend hangja kiált felém,
A tiéd el engem nem ér,
Hiába szól szerelmemért,
Keres engem ölelésért.
Hiába ülök, s várom érintésd,
Messze jársz tőlem, kedvesem,
A magány lesz társalog velem,
Téged el ma már nem érlek.
Menekülnék már feléd,
De nem lehetsz enyém,
Én sem lehetek tiéd,
Álom nem más ez az egész.
2022.VII.23. (Csicsi)