Első csokód elmléke a világ,
Pedig mily régen volt már,
Emlékedben a fiú ott áll,
Félénken hajol oda hozzád.

Emléke minden éjjel vár,
Oda mindig vissza jársz,
Az neked az egyetlen világ,
Pedig nem is létezik már.

Nincsenek már kivánságok,
Elfogytak mind a kifogások,
Csak magad maradtál ott,
Nem csaphatod be arcod.

2021.XII.22. (Tutu)