Mit ér maradnom, ha nincs támaszom,
Mért ne menjek, ha nincs mért maradnom,
Könnycseppet értem ne hullassatok,
Egy szebb világban csak rátok várok.

Egy pillanatért lelkem eladom,
Csak legyen végre kis boldogságom,
Tele veled minden gondolatom,
Túl minden aggasztó fájdalmamon.

Nem lesz csupán más mint egy vágyálom,
Nélküled üres lesz a halálom,
Éred többé könnyem nem hullatok,
Csak veled csendben tovább álmodok.

2014.VI.03.