Szerintem vagy legalább olyan nagy [fényképész], mint a Zoli.
Idézetek
Szinesztézia
Csupán csak halk szavak, mit a csend megmutat
A hangok, csak festik a színeket, mit a szóval láthatsz
Elmaradnak a képek, s kifakult lesz a csend fénye
Nem tör át a sárga, nem színezi semmi szépre
Színfónia lesz a öröm, s a bánat minden hangja
Ha egyszer felcsendül, még a szó hangos kiáltása
Hangokon szállnak, majd messze mind a színek
S a kép, mint festmény már nem lesz háború szürke
2012.II.19
PIPA
Mi, alulírott, a zenészek, színészek, rendezők, írók, és a producerek. Az a megélhetésünk, hogy a művészi alkotások hozunk létre, de mi is internet felhasználók vagyunk.
Azért írunk, hogy kifejezzük komoly aggályunkat a PROTECT IP törvénye (PIPA) és a Stop Online kalózkodás törvénye (SOPA) ellen.Read more“PIPA”
Dühkatlan foglya
Mélyből jövő öblös ordítása odalent a fogolynak.
Kőböl készült mély verem tábla jelzé, ?Dühkatlan?.
?Tán vétettél valamit jóember ártatlan párának??
?Szívem adtam galambomnak, mely? oly? lakatlan!
?Szegény emberek gyermeke mi más becsesebbet adhat?
Mást nem kértem cserébe szerelmét, mély érzelmeket kaphat!
Törte össze csúnyán, kacér mosollyal arcán dobta folyóba.
Hamvas pamut puha arcán folyt könnye bele tóba,
Mikor kedvesét belé löktem alant hínáros csónakzázó tava,
Kert végében birtoka messzi végén könyörgést senki se halja.
Testét kötözve szedték ki, iszapos pocsolya mélyéről, hideg hajnala,
Mának. Fakóra festett arcáról azt olvasta orvos, ?Meg vagyok halva.
(Levirtól kaptam! Köszönöm!)
Vissza adják a sellők
Vissza adják a sellők
A temető felett csend honol
Ez az út vége oly régóta
Gyermek születése varázslatos és félelmetes
Ó, mily szép volt egykor
Csak te és én mesze a tenger mélyén
A víz, ritkán mozdult
Érzed még
A folyó szélén a naplemente ragyog
Minden emléked hosszú életedből
Jer, add a vándor botot
Pihend ki szemedből az utazást
Jó a vándorlás, szerelmem, az idő lejár
Figyelem a fogaid, és melegítem a lábad
Jönnek érted látni a horizontnál
A sellők kegyelme, örökké hív
Szépséges távcső egy öreg ember tornácán
A sellők visszaadhatják a könnyeid
A folyó szélén a naplemente ragyog
Minden emléked hosszú életedből
Jer, add a vándor botot
Pihend ki szemedből az utazást
Csenge vers
Tűsarkakon imbolyog a boldogság,
Mint olcsó céda.
Kit eldobott annak nincsen álma,
Nincsen célja.
Mégis felment a boldogság ára.
Túl az éjjelen
Éjszaka után, a nap fel kel
Éjszaka után, a csatát megnyerte
A csatát megnyerte.
Múlté a félelem, és a szégyen
Fájdalomnak és bánatnak vége
Mától már vége.
A kör megújul, békét meglelte
Éjszaka után szent földre érkezett.
Folyók útján, a szelet követte
Első lélegzettel, útját elkezdte
Útját elkezdte.