Vissza adják a sellők

A temető felett csend honol
Ez az út vége oly régóta
Gyermek születése varázslatos és félelmetes

Ó, mily szép volt egykor
Csak te és én mesze a tenger mélyén
A víz, ritkán mozdult
Érzed még

A folyó szélén a naplemente ragyog
Minden emléked hosszú életedből
Jer, add a vándor botot
Pihend ki szemedből az utazást

Jó a vándorlás, szerelmem, az idő lejár
Figyelem a fogaid, és melegítem a lábad
Jönnek érted látni a horizontnál

A sellők kegyelme, örökké hív
Szépséges távcső egy öreg ember tornácán
A sellők visszaadhatják a könnyeid

A folyó szélén a naplemente ragyog
Minden emléked hosszú életedből
Jer, add a vándor botot
Pihend ki szemedből az utazást