Nincs jelenleg olvasott könyv.
Mármint nem nekem, hanem a menyasszonyomnak. Névszerint ez egy Lillian West by Justin Alexander 66058 ruha, s szerintem gyönyrű. Még talán annyi, hogy ha épp valahol kapható, akkor az ára kb. 500 000 forint. Nálunk teljesen felejtős darab. De íme a képek.
Talán már látható is, hogy megint változtattam a sablonon. Időnként szoktam, ez sem a végleges, s biztos vagyok, hogy a következő sem lesz az. Ennek két oka van: 1) hogy egy idő után már nem fejlesztik tovább a sablonokat, 2) én is változom, s mást szeretnék a blogtól. Tervezem, hogy egyszer lehessen váltogatni azok közül amit még elérek, s életre tudok lehelni, de ez biztos fényévekre van.
Sok mindent tervezek most, a legfontosabb, hogy bizosan mindent vissza hozok ide a StarWish furcsa világa! alá. Bár a domain és az oldala megmarad a SzatWish Photo-nak, az is itt fog tovább élni. Ugyanakkor szinte biztosan a közeljövőben lesznek videós anyagok is. Elsőkörben csak szövegesen, szeretném az eszközöket beszerezni hozzá. Utána, a már elkészültek is videósítva lesznek. Tudom, hogy ez így kaotikus lesz. Hiszen, itt lesz a blog, a könyvkritikák, s a fotótörténet. Sok lesz, és tudom, lesz akit nem érdekel minden, de lehet megéri majd azokat is elolvasni.
Jelenleg ennyit tervezek, dolgozok a sablonon, utána már jönnek fotók, idézetek, linkek. Ezért is a téma váltás.
A végére egy cél nélküli felhő kép.
Egy ideje gondolkodom, mi legyen a blog sorsa. Életben marad az biztos, az a kérdés, hogy frissíteni fogom e, s ha igen mennyire. Eljutott a világ arra a pontra, mikor már hiába nem írok sértőt, vagy valós neveket, akkor is ellenem felhasználható. Sőt, már könnyen meg is találnak.
Szeretném tovább írni mi történik velem, de ehhez az kell, hogy ne történjen velem semmi. Az meg nem izgalmas. Persze írhatok a szoba felújításról (fogok is), vagy ami velem történik, s nincs benne más szereplő, de az csak egy kis része az életemnek.
Sokkal többet mond el, ha elmondom, hogy miképp kell egy apának közdeni a lányáért egy válás esetén, vagy hogy milyen béna módon próbálom felkelteni egy nő figyelmét. Ennek viszont az a következménye, hogy jönnek, ezt hogy képzelted, ezzel nekem ártasz. Sajnálom, nem akarok, de ez a naplóm. Nem több, s nem kevesebb. Szeretnéd, olvasni, akkor fogadd el ami itt van. A hasonlóság épp lehet a véletlen műve is.
Bár panaszkodtam, nem ez a lényeg. Csak jelezni akartam miért tartok tőle, hogy újra írjak.
De újra írni akarok.
Hát úgy alakult, hogy ez is lezárult. Nem is túl blodogan, de mégis ahogy vártam.
Az egész.. Akkor kezdődött, mikor elkezdtem itt dolgozni. Akkor gondoltam egy merészet, s elkezdtem a magam módján udvarolni. Lassan, nem siettem sehova. Mivel volt hogy nem is haladtam, voltak üresjáratok, de a koncert jegyet már az elején megvettem. Igent mondott rá, hogy jön velem.
Aztán jött a céges csapatépítő. Viszont addigra elkéstem, egy szintén munkatárs jött össze vele. Úgy voltam vele, hogy jó akkor fotózom, had legyen nekem jó. Innen is van a kép. Teljesen el is engedtem a dolgot
Aztán szeptemben végén látom, hogy napok óta levert. Megkérdeztem, hogy van, hát sirdogált. Többet nem mondott, így én arra gondoltam, szakítottak. Tehát eljött az én időm.
Ahogy az képzeltem, de nem rohanok előre.
Szeptemben legvégén adtam neki egy püsst, amit el is fogadott. Igaz, ő nem írt nekem, de beszélgetünk. Sőt, lottózott is velem, és végig azt mondta eljön velem a koncertre. Így meg is rendeltem a szülinapi ajándékát. Boldog voltam. Estig. Amikor észre vettem, hogy október eleje óta kapcsolatban van. Persze ezt senki nem közölte. Egyiköjük sem, és a Fb sem dobta fel. Nem is igazán értettem, hogy akkor miért fogadta el a plüssöt. Mit akart velem.
Gondoltam, hamár nem játszok érzelmekkel, kiugrasztom a nyulat. Direktebb lett, igaz verset, szösszenetet direktbe nem kapott. Falamra kitattem, mint eddig mindet. Szösszenetek a poszt végén. Ennek az lett a vége amire számítottam, csak nem egészen így. Kaptam egy kis ívet, hogy ne írjak, mert nem jön ki jól beleőle. Most a munkatársunnak van. Kicsit meg lepett a “most” szó, nem elöszőr használta. Akkor meddig lesz így?
Nem kérdeztem, nem akadékoskodtam. Bocsánatot kértem, írtam felfogtam. Ami meglepett, hogy ez után teljesen letilott a profiljáról, nem is látom. Már nem tudom mit gondoljak, és ő egy 43 éves érett nő. Azt is furcsállom, hogy mindent engedett, s nem szólt egyikük sem, hogy elég lesz.
Szóval ennyit, a munkahelyi románcról, nekem még az sem megy. Úgy döntöttem, hogy az elkövetkező időben magamra, s Odinra koncentrálok. Tetszik egy nő akkor megbámulom, de nem fogok semmit próbálkozni. Minek? Konkrétan senkivel nem találom a hangot. Nem tudok beszélgetni. Kezdem azt hinni bennem van a hiba, ki tudja.
Most már egy ideje megint tolom a társkeresőket. Nagyobb sikerrel, mint legutóbb írtam. Bár kicsit nyafogó poszt lesz, mégis inkább önismereti utazás, amin átmentem. Ez egyébként három poszt egybegyúrása. Az első arról szólt volna, hogy beszélgeni valakivel online, s hogy ezekben miket tapasztaltam. A második, arról szólt volna, hogy bizony mindig kell hazudni. Nem lehet elkerülni. A harmadik eme poszt, arról, hogy harminchat évesen, ha olyan nővel kezdesz kinek gyereke van mi történhet. Ezek lesznek most egy-egy fejezetek…
Mikor sikerül valakit válaszra bírni, – amit Facebook Dates-ben egyébként könnyebb, akkor már jó vagy. Persze, sok-sok helyen láttam írva, hogy “pasi vagy kezdeményezz”, meg “ne nekem kelljen előbb írni”. Általában elmondható, hogy aki (bármelyikre) regisztrál a fele biztosan, de szerintem több is, csak egyszer nézi meg. Nem kapsz választ, s nem írnak. Másik lehetőség, hogy tényleg azt várják, elküld a nemesebbik szerves képét. Nem tudom.
Beszélgetésnél két irányt vettem eddig észre. Egyik, hogy alig pár nap, rosszabb esetben óra alatt elhal az egész. Kérdezel, s kapsz tőmondatokat. Visszakérdésről álmodni sem merek már. Nem érdeklődnek, nem figyelnek. Csak azt nem értem akkor miért nyomják be, hogy ja te is érdekelsz… Ez rejtély nekem.
Beszélgetésnél nekem nagy hibám, hogy őszinte vagyok. Tegyem hozzá ezt kéri a legtöbben. Általában elmondom, hogy a bájcsevejre nem vagyok kiváncsí, de barátkozni barátkozom. Azért ne írjon, mert írtam. Az elején még elmeséltem a fétisem is, de rájöttem hazudni kell. Én kicsiket szoktam, viszont lehet akármekkorát. Volt, hogy azért ment el az egész mert a szüleimmel élek. Pedig, akár lehetnék elvált 2 gyerekkel. Az miért jobb? Nincs gyerekem, s nem vetődök bele mindenféle kapcsolatba. Ezért vagyok ott. Lényegében. Sokszor érzem ezeket az előítéleteket.
Gyerekes nők. Komolyan egy külön téma. Nincs semmi baj velük, vagyis de, de azt majd késöbb. Szóval tisztelem őket, elfogadom amit akarnak. Van viszont egy ici-pici hiba az egészben. Ha nincs a gyerek 10 éves, akkor nem tud időt szakítani a beszélgetésre. Amikor meg lenne ideje, joggal pihen inkább. Három-négy ilyen beszélgetésem volt. Nem igazán értem akkor, miért jönnek fel.
Persze ettől még lehetek én a hibás. Az öszinteségemmel, vagy csak egyszerűen unalmas vagyok. Nem tudom, az biztos, nekem ezek a társkeresők nem hoztak sikert. Beszélgetni tudok cseten, de ahhoz kell partner is, aki nincs… Majd talán máskor.
Képen Melody van, munkatársam, őt nem társkeresővel találtam. Vele is beszélgettem, van egy fia. Egy darabig működött, majd elhalt ez a beszélgetés is.
Megcsináltam az oldalt – mert már oldal kell, mert annyi elmaradás van. Valójában ezek nem olyan vészesek. Pár fontosabb van. 2015 és 2019 közt kb 40 elmaradás van. Voszont visszem fel a fotókat is. Ezek mindegyike lényegében válogatás, ígyekeztem minden képet hozni ami nekem tetszik. Most 2008 márciusánál tartok, így rengeteg új Tina képet tettem ki. Úgy tervezem olyan 3,5-4 ezer kép legyen minimum. (A google fotóimban 20 ezer felett vannak a képek.)
Másik, hogy alakul a weboldal. Izgalmas új ötletem lett. Alapjában megmarad ez a (most épp nem) térképes téma. Ezen lesznek a főbb bejegyzések, viszont lehet majd váltani egy részletesebb blogra is, ahol lesznek kép, idézet vagy státusz bejegyzések. Ezt már megoldottam, csak a B címlap még nem tetszik. (Várom a sablon 2 verzióját.)
Szóval megint változunk, így lesz verziólépés is. Pontosabban 14.2 lesz. A betűtípus nem fogváltozni, ahogy az alapvető typográfia sem, a színek, és az elrendezés igen. Most ennyi.
Nem ez volt a tervem, hogy csak így belecsapva elkezdek írni, de miért ne. Nagyon sok minden van most amit tenni szeretnék. Igazából, nagyon időben egy-egy napra nem is jön ki mind. NEm baj leosztva is jó lesz.
Megnyitottam, a Veled a világ!-ot, ott kell még pár dolgot megcsinálni. Kezedéni is, szeretném magam is bőviteni. Ott már a szöszölős résznél vagyok, amit szeretek. (Ha elkezdem.)
Odinnal elkezdtem tanulni. Meg lefuttatni. Igazából a tevem az, hogy hétvégente bemegyünk, ott gyakorlunk, vagy kirándulunk. Mindenképp szeretnék vele végre kutyabarát helyeket felfedezni. Ez hiányzik legjobban.
Igen, idén megint elkezdtem edzeni. Meglátjuk meddig tart ki. Gitárt is újra megfogtam. Szóval tényleg van mit tenni. Igyekszem lefoglalni magam, mert a múlt év vége ritka rossz volt.
Most heti egy posztot irányoztam elő magamnak. Remélem menni fog.
Gondolkodtam, hogy a régi vallomásom írjam-e újra, vagy csak kb. folytassam. Végül a folytatás mellett döntöttem. Igaz, azóta több overálom is lett. Ha minden igaz négy. Persze, azok aligha hordhatók utcára. Sajnos.
Így jutottam el oda, hogy varratni kellene ruhát. Az ár is fontos volt, de a mit is. Mikor ezen gondolkoztam, jöttem rá, hogy nem is az alul kapcsosokat szeretem. Bármi is legyen, akkor érzem magam jól, ha a hátamon cipzár van. Legyen overál, vagy body – ami nem body, inkább leotard… tornadressz. Ezután már csak varró nő kellet. Szerencsére találtam egy nagyon jót. Már sokadikat varratom vele. Egy body (nem jött be nekem), három dressz van eddig. Most lesz egy hosszú ujjú dressz, s egy alvós pizsi. Utána szerintem még két hosszú ujjú dressz.
Igazán nehéz elmondani mennyire szeretek ezekbe lenni. Egyszerre nyugtat, kényelmes, s izgat. Igazán így érzem magam magamnak. Mikor megérintem, tudom benne vagyok. Érzem magamon, ez biztonságot ad. Annyira a részem, hogy nem szeretném nagyon már elrejteni. Tudom még kell, több oka is van, van aki nem érti meg. Pár hete gondolkodom rajta, hogy teljesen lecserélem a polóimat dresszre. Igaz, nyáron a nagy melegben nem tudok ebben lenni. Akkor még kell a poló. (Nagyjából 30 fok felett.) Ősszel – télen viszont többet nem akarok másban lenni.
Ha érdekel, akkor a Győri Varroda-ban készülnek. Az ára kb. 5500-6500 a dressz. Az overált még nem tudom. Az anyag amit használnak nagyon jó. Mindenképp ajánlom őket!
Igaz vannak elmaradásaim, de letisztult előttem, hogyan folytassam a blogot. Elsősorban igyekszem pótolni, de több mint 100 hiányzik. Lesz amit megírok, de lesz ami kimarad. Viszont publikusra teszem ami hiányzik.
A 100 napos kihívás, szerintem kb. heti lesz. Mert abba az irányba szeretném elvinni a blogot. Vélemény lesz, gondolatok, ilyesmi. Mellette persze megmaradnak az élménybeszámolók is. Talán lesz pár csak fotós bejegyzés is. Megtaláltam azt az utat, ami mindenkinek jó.
Szóval hamarosan jön pár poszt.
