StarWish furcsa világa!

A pokolból és vissza

Mindenkinek megvan a saját pokla. Mindenkinek más, hogy mit bír el. Nekem a magány a poklom, az hogy telik az idő s nincs mit felmutatnom. Ám mennyire igaz a mondás: “Ahhoz hogy tudd milyen a mennyország, meg kell járnod a poklot.” Részben Levir hozzászólására fogok reagálni, részben írok, arról hogy mért érzem úgy, hogy most az árok mély. Mélyebb mint valaha hittem. (Lehet ez már szánalmas, de ha nem írom ki magamból megbolondulok.)

1.) Valóban, olyan ember vagyok, aki szívességet vár, ha én adok. Valóban nem figyelek az arányokra, mert hiszem, hogy a barátság önzetlen. Tény, hogy úgy nézhet ki a másik félnek, hogy csak a pénzére hajtok. Ez az amiből nekem nincs. Viszont ahol csak tudok segítek, sok esetben még pénz sem kérek… Hülye vagyok, mert ha megtenném, nem itt lennék, de hiszek abban, hogy lehet másképp is csinálni. Ezek szerint mégsem. Ez nagyon bánt. Csalódtam az emberekben.
2.) Igen, védem az érdekeim, s igen, keresem a helyem. Meséljek, hogy milyen, ha az embert általánosban alázzák, ha Anyud nem tudhatta megadni a hátteret amit TI megkaptatok? Meséljek, milyen, mikor mindent megpróbálsz, s éveken keresztül csak kudarc ér? Mikor tényleg semmi sikerélményed nincs? Nem mesélek. Ez az én múltam, nem kell ismerned, vagy elfogadsz, ahogy én is, vagy elveszel az emlékeim ködében.
3.) Szeretek fotózni, az hogy fejlődöm-e nem az én tisztem megítélni. Nem is tehetem. Akiknek a kép készül, ők fognak ítélni, de míg ezt kapom: “NAGYON jók lettek! Gratula :)” Addig nem érdekel. Írtam már, azért fotózom, hogy akikről készül, s akiknek készül örömet szerezzek. Ez az egy célom van.
4.) Áldozat vagyok, és ennek okozója is. Nem érdekel, hogy most ki mit hisz. A dolgok nagy része nem rajtam múlott. Nagy hibám, pusztán annyi, hogy nem ragadok meg minden lehetőséget. Kérdem én: TE vagy te elmentél volna takarítónak harmadszor is? Biztos? Tudom, hogy nem. Nem csináltad még, nem tudod, hogy lenéztek…
5.) Az emberek változnak, ez tény. Én is TE is. Az őszinteséget becsülöm, egyre inkább. Lehet akkor nem a megfelelően reagálom le, de végig gondolom. Látható most is. Nem fogom elrejteni a gondolataim, ha én megkapom, én mért ne írhatnám le. Ez az én naplóm, ezt nem tudom elégszer leírni. Viszont rájöttem, kell a reakció, így tudok csak ráébredni a hibáimra. Szóval, valójában köszönöm. Minden féle-fajta reakciót az írásaimra.
6.) Sztárolom magam. Hmmm… Igen, kell hogy a középpontban legyek. Sosem hittem volna, de így van. Persze megvan ennek is az oka. Az önértékelésem elég kicsi, csak így tudok elhinni, hogy van holnap. Ha ez nem lenne, akkor biztosan már tudnám mi van a túloldalon.
7.) Három dologhoz van némi tehetségem. Fotózás, programozás, írás. A programozás a legjövedelmezőbb, de megbolondulok, ha nem vagyok emberek közt. Ezért is választottam a fotózást, nem véletlen hogy embereket fényképezek az esetek nagy részében. Ez az ami segít, s boldogsággal tölt el. Ha úgy tetszik, erőt ad.

“A magad sírgödrében vergődsz és nem is akarsz kimászni.” Ez most teli találat. Nem tudom, ha 15 éve azt mondják egy barátságnak ez lesz a vége bele vágnék-e. Most ott vagyok, a sírgödrömben. Nincs hova beszűkülnöm. Nincs miért tovább mennem. Sem szerelmem, sem barátom, körülöttem mindenki boldog, akkor minek szívjam itt a levegőt? Nincs jövőm, nincs álmom, nincs vágyam. Naponta kell magam összerakni, s kezdek fáradni. Kezd elég lenni, hogy csak azt látom, kinek milyen jó, s nekem mért nem. Nem érdekel már az, hogy kinek fáj. Nem érdekel, mit tartogat a világ. Ezekkel a gondolatokkal kell naponta többször megküzdenem. Magammal kell harcolnom, hogy ne fogjam meg a szikét. Érezted ez valaha? Ha nem akkor nem tudod mi a pokol. Kívánom ne is ismerd meg.

Fáradok, de még nem adtam fel. Ma nagyon mélyen voltam, de sírtam, s némán üvöltöttem. Ez most elég volt, kaptam egy napot, vagy egy hetet… Nem tudom meddig tarthatok ki. Kicsit sokat vesztettem. Én csak annyira vagyok erős, mint a legjobb barátom. Az akinek mesélhetek minden nap. Most nincs ilyen ember. Elvesztem, s elmerültem.

Most a blog a barátom, mert ki kell mondanom. A gondolatok csak gerjesztik az egészet, ha nem teszek semmi, akkor kihuny a láng…

Hová vezet az út?

Köszönöm

Gondolkoztam, hogy az emberek mért akarnak valakit elfelejteni. Nem tudom a választ. Két dologért nem szeretnék feledni, olyanokat akik rövidebb-hosszabb ideig voltak az életemre: egyik, hogy tanultam abból míg az életem részei voltak; a másik, hogy amíg emlékszik valaki ránk addig, élünk… Ha már nem emlékszik ránk, akkor halunk meg igazán. Ugyanakkor az emlékeink határoznak meg minket, azok vagyunk mi. Egyes emberek, vagy dolgok nem történik meg velünk, akkor nem tartanánk ott, ahol most vagyunk. Nem hozok példát, írtam már nemrég. Most inkább köszönetet mondok azoknak akiket ma már csak az emlékeimben élnek, már nem egy irányba visz a sorsunk. A Papám, a Mamám s IceCat a kivétel, de míg élek addig ők is!

Köszönöm Neketek, hogy az lehetek aki vagyok:
Papi-nak, hogy az Élet a legszebb ajándék. (Hiányzol, nagyon.)
Mami-nak, hogy a halálos ágyán mindenki megbánja a bűneit. (Nem szabad haraggal élni. Hiányzol.)
Peti-nek, hogy megmutatta kell a gyerekkor. (Általános második, legjobb barát.)
Tomi-nak, hogy megmutatta milyen ember szeretnék lenni. (Általános negyedik, a legjobb ember akit ismerek.)
Nono-nak, hogy érezzem az első csók felejtetetlen. (14 évesen.)
Judit-nak, hogy a szerelem nem ismer távolságot. (Miskolci barátnőm hét hónapig. Nyolcadikban.)
Attila-nak, hogy bizonyította van igaz barátság, s nem számít a pénz. (Általános hatodik, legjobb barátom.)
Zylo-nak, hogy az emberek változnak. (Kilencedik osztály, legjobb barátom.)
Rid-nak, hogy a barátságok nem tartanak örökké. (Tizenöt évig a legjobb barátom. 2002-2016)
Tina-nak, hogy megmutatta mit szeretek. (Négy és fél évig volta párom. 2004-2008 között.)
IceCat-nek, hogy az igaz emberek a legtisztábbak, és a blogolás segít. (Csak neten ismertem. 2010-2013)
Levir-nak, hogy az emberek mindig változnak. (Nyolc évig legjobb barát. 2008-2016)
KisRóka-nak, hogy segíteni mindig megéri. (Egy évig voltam társa. 2014)
Lili-nek, hogy néha bizony önzőn, a magunk feje után kell menni. (Pár hónapig találkozgatunk. 2015)
Lána-nak, hogy mindig legyek önmagam. (Nyolc hónap. 2015)

Amit biztosan megmutatott az élet, az az hogy nem szabad senkire haragudni. A megbocsátás a legnehezebb. Még valamit tanultam, hogy csak a változás állandó, minden más mulandó!

Múlik az idő!

Inszomnia

Na jó nem egészen, de tényleg nem tudok aludni. Eljön az este, s félek, nagyon. Nem akarok az ágyba feküdni. Nem akarok egyedül ott lenni. Nem akarok az lenni aki voltam. Félek a sötéttől, hogy gondolkozzak, hogy érezzek. Csak akkor tudok aludni, ha világos van, vagy már nem bírok ébren lenni. Ettől még tudok aludni, 6-8 órákat. Viszont nem este. Mostanában mindig 3-5 óra közt feküdtem. Így sem jó, most sem érzem jól magam. A magány továbbra is emészt. Hiába zártam le, vagy tartok a jövőm felé. Rettegek attól ami előttem áll. Tudom, hogy ez így nem jó, de akárhányszor lefekszem keresem a test melegét, a hajat ahová elbújhatok, hogy megvédjen a világtól.

A másik, hogy egy időre bezár a blogom. Nem teljesen, de az igazán személyes részek, amik másról is szólnak el lesznek rejtve. Egy időre mindenképp. Ennek oka, hogy páran nem értik, ez a blog az enyém, amit írok csak rám tartozik. Nem kell olvasni, ha nem tetszik. Egyéni véleményem, nem erőltetem senkire. Mégis felhasználták ellenem, s ez nem tetszik. Itt akartam minden gondolatom leírni, kiírni ami bánt, s ami éltet. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy a jogok. Nem sértettem meg senkiét. Nem használtam valódi neveket (pár kivétel), hovatovább nem írtam le sosem a vezetéknevet. Az, hogy rálehet jönni ki ki, már nem az én problémám. A fotók amik az oldalon vannak mind személyes fotók, akár ha te írnál, s tennél ki képeket Facebook-ra, Tumblr-re, vagy Twitter-re. Szóval, csak a békesség miatt, kicsit csendesebb leszek. Igaz nagyon már nincs mit kiírni, egy poszt lesz még, ha megírom ami esetleg bántó lehet. Ezt viszont nem tudom mikor teszem láthatóvá. (Vagy az lesz az elejétől, s a pár nevet is megváltoztatom. Persze a nevek utalnak a tulajdonosára.)

Ennyit szerettem volna most…Visz az élet!

Újra kezdem

Eljött az idő, hogy újra kezdjem az életem. Mindent, elölről már nem tudom, de tabula rasa még lehet. Ha tehetném most elköltöznék, valahova messzire. Ez viszont nem adatott meg, így kicsit felesben, de megteszem. 197 ismerősből 97-et töröltem, 69 pedig csak azt látja amit a világ is.

Ennek itt volt az ideje, akikről azt hittem mellettem állanak elhagytak. Nem úgy gondolkodnak, ahogy én. Számukra más a barátság, s ezt nem tudom elfogadni. Tovább lépek. Tovább új barátságokba, új szerelembe, új munkahelyre, új életbe. Tudom sokszor fog még fájni, sokszor visszafogom még ezt sírni. 31 évet nem tudok kitörölni, nem is kell. Már tudom mit nem akarok.

Most előre kell néznem. Rájönnöm ki vagyok én, mennyit adtak hozzám azok akikben csalódtam. Meg kell értenem, mit tartogat nekem az élet. Látni szeretném, hogy az írás a jövőm, a fotózás vagy a programozás. Merre visz az élet, s hol lehetek sikeres. Ehhez az kell, hogy mindent magam mögött hagyjak, és ne féljek előre menni. Ennek első lépése ma jött el, új meló. Más mint eddig, s állandó éjjel. Így akármit is akarok, időm lesz rá, s lesz keresetem is. Most ezt szeretném, ismerkedni, barátokra lelni. Lehet még sok pofon vár, de már máshogy állok a dolgokhoz.

És hiszem valahol felém tart az én vörös démonom!

Nem leszek senki bolondja!

Szeretve gyűlőlni

Mindenképp azzal kezdeném, hogy szerintem a szerelem és a gyűlölet egy azon érzelem. Csak egy hajszál választja el. Egyiknél sem bírod nélküle. Tudni akarod hol van, mit csinál. Ez csak az igaz gyűlöletre igaz…

Inkább mesélek hogyan lett vége Lana-val. Szinte biztos, hogy nagyon hosszú lesz. A kezdetét meséltem, azt is, hogy Rid (a legjobb barátom) szerelmet vallott neki. Ez lett a veszte a kapcsolatnak. Majd mutatok képeket a beszélgetéseikből. Érdekesek. Utólag azt mondta Lana, hogy karácsonykor kezdett kételkedni abban, hogy mi egymáséi vagyunk.Majd január 2-án találkozott Rid-sal. Ez már teljesen a kifelé vezető út kezdete volt. Sokat beszélgettek, és ráébredt arra, hogy ez nem működik, s Rid-t szereti. Csak azért választott engem, mert velem már  “múltja” volt. Ezt nem akarta eldobni. Itt én ezt le is zártam. A tüske megmaradt, de minden ment a maga útján.

Csakhogy megint távolodott tőlem, s láttam valami nem stimmel a beszélgetéseikben Rid-sal. Végül újra találkoztak. Nem nagyon volt beleszólásom, hogy ezt engedem, vagy nem. Már nem szeretett engem. Ragaszkodott igen. Elment én lezavartam egy féltékenységi jelenetet, hiszen éreztem vesztem. Haza jöttek, beszéltünk, hogy itt nem az van aminek látszik. Két nap múlva Lana, a kérdésre eltudja-e képzelni az életét velem, azt válaszolta nem. Összepakolt, és visszament Tavára. Oda, ahonnan elszökött. (Visszafogadták, így nem lesz gond.)

Itt jön a történet másik fele, ez volt az amit már nem tudott bevenni a gyomrom. Kedden reggel még velem ébred, s rajzoltam neki. Csütörtökön már Rid-sal ivott. Igaz nem túl szép tőlem, de figyeltem őket. Hozzáférésem volt Lana facebookjához. Vártam a pillanatot, hogy mikor írják le, szeretlek. Ezen a csütörtökön kaptam az első pofont. Kértem Rid-t, hogy öt után, ha Lana-t letette a színházban, akkor találkozzunk. Azt mondta, nem ér rá üzleti ügye van. Két óra múlva Lana írt neki, s azonnal ugrott, s eszé sem jutott, hogy velem találkozzon. Mikor kérdőre akartam vonni, nem vették fel a telefont. Ekkor már sejtettem, “aki udvarol, az meg akar baszni”. Rid nem vitte volna mindenfelé Lana-t, ha nem akar tőle semmit. Pénteken aztán mind a ketten leírták magukat előttem. Suli után, megint találkoztak. Aznap Lana nem ment haza. Nekem végig azt kommunikálta osztálytársával van. Hittem neki, de sántított a történet. Szépen felépített hazugság volt. Meglepően szépen. Szombaton, valamikor délután esett vissza Tavára. Itt már megjött az amit vártam. “Szeretlek – Én is – Hogy jutottunk ide – Nem tudom – De olyan jó – Aha…” Ezt aztán meg is mutattam nekik, hogy látom, lezártam a kapcsolatot velük. Válasznak ezt kaptam: “Hogy mi nem úgy van ahogy gondolod. De nem vagyok benne biztos, hogy érdekel mert a tényeken nem változtat.” Nem tudom ezt hogyan lehet érteni. Este aztán kiderült, hogy ott aludt. Kétlem, hogy nem basztak. Igazából mindegy is. Itt vannak a képek, hogy nem viccelek…

Alvás (szex)SzeretlekVálasztás Dillemma

Végül csak kérdéseim maradtak, túl sok. Ha ők a jók, s én vagyok a rossz, akkor mért hazudtak nekem. Talán túl sokszor is. Hogyan egyeztethető össze a hitrendszerükkel, hogy a hátam mögött kialakuljon ez? Lana-nak csak arra voltam jó, hogy én idióta támogassam míg megerősödik? Nem voltam más, csak egy létra? Hogy tud Rid elszámolni magával, két (egy héttel) nappal, hogy kivettem a farkam, ő már ott is van? Milyen értékrend szerint ad fel egy 15 éves barátságot egy lányért? Ezekre egy választ tudok biztosan: sosem voltam legjobb barát, sosem voltam szerelem. Ez fáj legjobban, az árulás.

Nem mondtam senkinek, de itt leírom mi fáj, s mért nehéz lépni… Egyfelől az árulás mindkét fél részéről, nincs talajom. Csak a családom maradt. Akiben hittem elveszett. A másik, hogy Lana vevő volt a fétisemre (vajon csak miattam?), minden nap bodyban volt, s szerette az overálokat. Megint elveszteni egy ilyen lányt. Lelkem kezd darabokban lenni. Persze én hibázok, ezzel is, s azzal is, hogy nagyon szeretek. Nálam nem kérdés, hogy fürdessem, haját mossam, töröljem, masszírozzam, keltsem, kávét hozzak, reggelit csináljak, rajzoljak neki. Ez viszont vissza üt, ezt kevesen tudják elviselni. Tudni kell nagyon bújós vagyok. Lana is az volt, s bolond. Vége, elszállt egy másik faszra, a zavaró, hogy ez a fasz Rid-é. Egyszer talán megbocsájtom, de biztosan nem mostanában…

Két vers is írodott azok is itt vannak.

Szeretni, gyülölni

Gyűlölni akarlak, istenem de mennyire,
Feledni, mindent mit veled élveztem,
Kitörölni rólad minden emlékemet,
Fejemet veszteni egy időre tőletek.

Őrület határán létezni, s csak élni,
Tőletek így hát mindent elvenni,
Fejemet a gumiszoba falába verni,
Sikítani úgy hogy ne hallja senki.

Majd egyszer nélkületek felébredni,
Mikor már nem fáj kicsit sem semmi,
Árulásotok nem más csak emlékeim,
Ti pedig múltam kísértő szellemei.

2016.I.29. (Lana)

Vége szakad

Egyszer mindennek vége szakad,
Nem lesz ki melletted marad,
Elveszel majd a magányodban,
Magad maradsz kis világodban.

Kiveszik a szín mindenhonnan,
Csak a magány marad markodban,
Nem lesz mosoly sem ajkadban,
Senki nem lesz ki vigasztalhatna.

Világod többet meg nem csalhat,
Minden romokban hever alant,
Főnix így leszel majd te magad,
Ha hív szeretni egy új áldozat.

2016.I.29. (Lana)

Csak keményen!

Év kezdés, új utakon

Ahogyan szoktam összegzem az elmúlt évet, s előre tekintek. Igaz késtem egy napot, de elmondom mi volt. Talán életem egyik legjobb éve volt. Így is kezdem…

Nia karácsonykor2015 röviden:

A legfontosabb, hogy végig sikerült dolgoznom. Jó volt. Mindig menni, ott lenni a dobozgyárban. Nem mondom, hogy a kedvenc munkahelyem volt. Lehet takarításra vagyok ítélve, mert itt is az voltam. Persze, az sem ment lassan. Voltak velem problémám, de elég jól elvoltam.
Az első félév Nia-ról szól. Rengeteget udvaroltam neki. Élveztem minden pillanatát. Vele együtt indult el igazán a fotózás is. Szólt, hogy mikor merre legyek, s már fotózhattam is a majorettet. Ez hozta azt, hogy elkezdte jobban ismerni. Több felé mentem, több dolgot fotóztam. Imádom fotózni a falu lányait. Mindegyiküket valami másért. Sok helyre elcsaltak, sok csapatot megismertem, sőt már a fotósukká is lettem valamennyire.
Aztán jött az év második fele. Oké,kicsit több mint fél év ahogy külön vettem. Májusban kezdődött Lili-vel. Egy kicsit beleleshettem a néptáncosok világába. Nem állítom, hogy megtetszett, de jó volt. Utána csöppent az életembe Lana. Már meséltem Róla. Azóta pár nagyobb dolog történt. Két fontosabb, hogy szeptember harmadikán újra letettem a cigit Lana kérésére. Ezzel nagyjából egy időben a gluténmentes étrendre is áttértem hellyel közzel. Végül az események nem túl szerencsés folyása miatt (talán elmesélem majd), október hetedikén ide költözött. Nem mondom, hogy az eleje nem volt nehéz. Nem egymással, inkább megszokni az új dolgokat. Megszokni, minden este itt lesz, s nem egyfolytában egymás közelében lenni. Nem sokkal a költözés után Lana sulit is váltott. Azóta igazából lassan helyre áll minden. Egy új csoportban igyekszünk helytállni. A fanclub ha hivatalos lesz mesélek róla. Az év legvégén kiderült Rid “szerelmes” Lana-ba. Talán ez volt a pont az év végére. El is jött, nagyon gyorsan…

Lana karikor2016 talán:
Egyvalami biztos, új időszámítás kezdődik. Több okból is. Lénával immár együtt élünk. A fotózás kezd önálló munkává válni (weblapok mellet). Végül a legfontosabb már felelősséggel tartozom valaki iránt. Egy lány rám bízta magát, s ezt igyekszem meghálálni. Így ha úgy alakul akkor újra gyári munkás leszek. Nem igazán tudom mit várok idén. Tavaly egy dolgot szerettem volna két Nightwish koncertet. Ez sikerült. Nem is akárhogyan. Nova Rock, EFOTT s egy Nightwish koncert… Mindenképp nehéz lesz überelni eme évet. Szokásosan, ha az első napot veszem akkor érdekes év lesz… Eleje barátokkal teli, aztán játékos, majd pihenős, ám fárasztó évnek nézek elébe. Várós.

Nem is tudom mit mondjak itt a végén. Ahh, csak ennyit! Legyetek sikeresek és boldogok az új évben, legyen sok-sok új élményetek!

Világom Lanaval

Három hónapja nem írtam. Ennyi ideje életem része, a legnagyszerűbb lány akit ismerek. Megváltoztatott, másképp gondolkodok, és már-már értem mi a szerelem. Megértettem, hogy nem volt az amit annak hittem, de ehhez kicsit rögösebb út vezetett, még barátokat is vesztettem el. Inkább elmesélem az egész történetet, egy szuszra, legfeljebb több kép lesz!

Az egész azzal kezdődött, hogy EdE-vel meguntuk itthon lenni, és semmit tenni. Ennek hatására szinte minden nap bent voltunk, és ittunk valamennyi. Egyik ilyen alkalommal tévedtünk le a kocsmánkba. Ez májusban volt, szinte az egész bulizós időszak. Emlékszem még Nia-val beszélgettem sokat. Na de, mikor leértünk barátunk bemutatott egy úrnak, ő pedig a feleségének. Lili-nek kezébenyomtam a fotómasinát, ha érdekel, hát fotózz. (Ahogy eddig is tettem.) Napokkal később újra találkoztunk, majd elkezdtem fotózni néptáncot. Többet maradtam Győrben, így volt ok, a találkozásra. Egy hónap alatt szépen lépésről lépésre egyre közelebb kerültünk, én a családjához is. Így ismertem meg a lányát. Már és sem tudtam mit szeretnék, mikor a lánya bemutatott Lana-nak. Ez lett a vesztem.

Lana és én!Három nap beszélgetés után, június 10-én találkoztunk. Akkor már éreztem, döntenem kell.Egy hétnyi gondolkozás után lezártam a kapcsolatomat Lili-vel. Haragudott rám, és joggal. Megtanultam viszont tőle, hogy ne akarjak mindenárón megfelelni. Ezzel vesztem el, hogy boldog legyek. Legyek önző, és tudjam mit akarok. Igaza volt. Eddig indig segíteni próbáltam, minden kapcsolatom ebből táplálkozott. (Részben most is, de erről később.) Mindegy volt életem mmelyik kapcsolatát nézem, ez igaz rám. (Kivéve Rid, és Levir.) Nagyon hálás vagyok neki, hogy erre rádöbbentet.

Szóval, ha nem ismerem Lili-t, akkor a lánya nem mutat be Lana-nak. Érdekes, de több szálról is ismerhetnénk egymást. Zsu ovisa volt, s a dobozgyárból is ismer embereket. Itt él 10 éve tőlem 10 km-re, és nem is tudtunk igazán egymás létezéséről. Mikor ismerkedtünk, egyszer írtam Neki, bizonyítsa létezik. Ez az érzés máig megvan bennem. Számomra hihetetlen, hogy egy szép és okos lány szeressen. Hasonló a gondolkodásunk, a mozdulataink, az igényeink. Kiegészítjük egymást, és közben ugyanolyanok is vagyunk. (Igen, tényleg ennyire szeretem.) Szeretem példának hozni, hogy úgy tudunk elaludni ha ölelem. Egyik kezem a nyaka alatt, és ölelem. A másik a mellkasa elött, és a tenyeremben van az arca. Én hozzá simulok a hátához, és arcom a hajába fúrom. Így alszunk el, minden éjjel.

Persze, ez sosem ilyen egyszerű. Röviden: megint tiltva vagyok… Nem mehetek oda, és nem örülnek a kapcsolatnak. Mondom az elejétől. Én most 30 vagyok, nem titok. Lana 18, és nem is ismertem mielőtt betöltötte. (Poénkodni szoktam, hogy láttam még ovisan, de türelmes vagyok és megvártam megnőjön! ) Pár alkalom után találkoztam szüleivel. A furák számomra enyhe kifejezés. Én 20 percet voltam ott, de apja nem is szólt hozzám, kizárt az egészből. Másnap már Lana mondta eltiltottak minket. Nem adtuk fel, inkább ide jött pár napra. Három nap után kereseték, és alkut ajánlottak. Ó, a tiltás oka az, hogy én az apja megérzése alapján rossz ember vagyok. (Lehet, ha Tina-t kérdezitek… Biztos! ) Mielőtt Lana ide jött, én még megpróbáltam apjával beszélni. Két órát beszéltem neki, látszott megingattam, ám végül mégis csak nemet mondott, és kidobott a házól. Visszatérve, az egyesség annyi volt, hogy hagynak minket. Annyit találkozunk amennyit akarunk, csak többet legyen otthon, és tudják mikor hova megy, mikor jön. Az én részem annyi volt, hogy a faluba sem tehetem a lábam. (Logikus, a falu pletykás, Lana apja elég magas beosztású a kormánynál.) Belementünk, és be is tartottuk. Hetente kétszer aludt itt. Aztán elkezdtek morogni. Mi tűrtünk, és tartottuk az egyességet. A három hónap alatt háromszor szegtünk meg, annyit hogy egy busszal később ment Lana.

Mára ott tarunk, hogy három éjjelt vagyunk együtt, és jön a suli. Még mi sem tudjuk, hogy fogunk találkozni. A szülei azt szeretnék, hogy heti két délután pár órára (15-20 óráig). Ebbe nem megyünk bele.Ennek hatására Lana megkapta, hogy ingyenélő, én hogy nem költök rá, és kihasználom. Lana térjen már észhez, mert mi nem illünk össze. Mindig van valami hiba, vagy valami. Elmesélném mit látok, és érzek, de védenem kell némileg Lana-t. Pedig tényleg komoly pszichés problémák vannak az apjánál, ha lehetne (segíteni így neki) elvinném dokihoz. Ha tévedek, akkor többet nem lát (Lana-t akkor sem hagynám el).

Vidáman szeretném zárni azt a bejegyzést, így elmondom: igen Lana is szereti a bodykat, overallokat. Oké, ez nem vidám, de nekem ez hatalmas öröm, és tényleg szabad vagyok vele. Sokat bolondozunk, és még mesélek is Neki.

Lana

Láda titka

Ez egy visszaemlékezés, amiben csak képek vannak. Igy ez nem torzult.

Mivel voltam többet fotózni néptáncot, lehetőséget kaptam. Fotózhattam a táncfesztivál egy előadását. Egy helyről inkább azért készült el mert ki akartam próbálni. Ez is megvolt. Ime a képek…

Lippentős napok

Ez a bejegyzés visszaemlékezés, így eltérhet a valóságtól ha másképp nézzük. Én így láttam…

Péteki próba

Miután összeismerkedtem Lilivel várható volt, hogy elkezdek néptáncot fotózni. Arra persze nem számítottam, hogy ilyen nehéz lesz itt-ott. Pénteken a kosztümös próbát volt szerencsém fotózni. Nem volt éppen egyszerű. Elsőnek csöppentem, oda, s nagyon kicsi volt a hely. Ami meglepett, hogy eddig a legelfogadóbb közösség akivel találkoztam. Az első pillanattól tudtam fotózni. Sajnos, csak a fix 50-el. De így is lettek jó képek. Ebből hoztam párat.

Szombat főpróba

Itt már a BBMMK-ban voltunk. Vagy mi a neve. Nekem ez. Igazából itt éreztem magam legjobban ez az én közegem. Mikor mehetek, s nem élesben mennek a dolgok. Olyan emberiek a pillanatok. Volt ami többször is el lett próbálva, így megtudtam némileg tanulni hogy lesz az előadás.

A fellépés

Mikor megérkeztem az volt az ötlet, hogy kint leszek. Végül mivel volt kint fotós, s én nem szeretem igazán ugyan azt fotózni, inkább elmentem backstage. Amit nem bántam meg, igazán bensőséges, ember központú képet tudtam készíteni.

After tánc

Mikor visszaértünk a próbaterembe, még mindenki pörgött. A táncos mit tesz ha pörög, Táncol, szóval, újra kis alig világos helyen. Azért így is lettek jó képek. Örömtánc, ami tényleg jó volt. A képek persze szándékosan ezek.

Rájöttem

Megvilágosultam miközben sorozatot néztem. Nia, olyan szerelmet akar aki akkor van ott mikor kell, mint írtam. Én is ezt akarom most igazából, nem akarok a fotózás miatt elközeleződni. Akkor meg? Ezt prezentálnom kéne neki! o.O xD Kár, hogy nem működne, tapasztaltam.