-10-07

Ez egy érdekes poszt lesz, mert egy átirat. Az eredeti is itt van valahol a blogon, de inkább ezt teszem közzé. Lényegébe ugyan az, csak másképp fogalmazva.

Kissé sem izgulva érkeztem a Freibe. Nem sokkal érkeztem előbb, kiválasztottam a kávét. Rumosat ittam, mert éreztem, hogy kelleni fog az alkohol. Úgy is készültem, hogy még iszok mellé majd. Lana is befutott. Nem akartam érezni, semmilyen módon. Mindent kizártam. Egyből hellyel is kínáltam mielőtt bármit is tehetett volna. Leültünk, és csak nézett. Egy idő után meguntam, és jeleztem, ő hívott engem.
Bevallom tévedtem, nem arról akart beszélni amire tippeltem. Jól esett ez a tévedés, így megvolt az esélye, hogy másban is tévedek. Sajnos nem így lett. Kicsit kimásztam a csigaházamból, és jobban megnéztem. Látszik rajta, hogy már eszik glutént. Az arca kicsit pufibb lett, haja színtelen. Sőt bevallom, teljesen seszínű. Hiába néztem, már nem az volt akire emlékeztem. Remélem nem csak rájátszott. Mert az ahogy ki volt festve – mégha szolid is volt – kirázott a hideg. A körme is megnőtt, az is festve. Pedig tényleg szerettem, hogy odafigyelt rá. (Kösz Mami, hogy ezt belém nevelted.)
Sok mindenről beszélgettünk.Szóba került, hogy már Rid is úgy kezelik a szülei, mint akkor engem. Ennek oka, hogy a nővére esküvőjén “rosszul” viselkedett. Kérdeztem mégis ez mit takar. Hozzáteszem nővére hét hónapos terhes volt ekkor. Az történt, hogy elmentek és képvágásig itták magukat. Rá nézetem, és csak annyit tudtam mondani, hogy ezen még csodálkozik. Azóta sem isznak kevesebbet. Sőt, mint kiderült ha ideges vagy elszabadulnak akkor dohányzik is. Néztem magam elé, és azon gondolkoztam mit rontottam el. Ki volt az a aki egy nagyszerű csajból egy leélt lányt csinált? Megkértem, hogy a tablóképből majd ha eljön az ideje, dobjon meg egyel. Megint csak sikerült sokkolnia. Azon gondolkozik magántanuló legyen, és nem tanul tovább. Már nem tudtam mit gondoljak. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megfogom, és rendbe teszem az életét.
Felhúztam magam, és mentem fizetni. Igaz ez nem sikerült. Ő fizetett. Egy darabig együtt mentünk. Elköszönéskor kiderült, hogy Sparba megy. Az nekem is jó, így még kicsit vele maradtam. Kíváncsi voltam mi lesz még. Ez alatt a séta alatt tudtam kicsit jobban megnézni. Fura volt látni, hogy egy olyan póló van rajta, amit igaz ő szeret, én legrosszabb napomon sem veszek fel. Mellé egy olyan leggings ami egyáltalán nem ő volt. Ezt még elfogadtam volna, de látni lehetett minden kis felszedett felesleget. Ha lett is volna még valami, ez után az is elszállt.
Az üzletben aztán kiderült, hogy minden házimunka az ő dolga. Sőt még a füves sem hajlandó Rid lenyírni. Megvan a véleményem, de neki csak azt mondtam, hogy ezt választotta ne nyavalyogjon. Nem fűztem hozzá, de bármikor változtathat rajta. Aztán előttem vett egy pizzát. Tudtam már végérvényesen megváltozott. Az az akaraterő ami nekem annyit adott, mind elveszett. (Most a kutyáról nem mesélek, felesleges.)
Mikor elváltunk, elárultam, hogy a masszírozás már nagyon kéne. Meglepett, hogy neki is. Kicsit eltátottam a szám, és felötlött bennem a kérdés: “Mi a fenét csinál akkor Rid, és mért vagy vele?” Csak annyit mondtam hangosan, hogy akkor majd egyik délután lelazíthatnánk egymást. Visszavágott, hogy már “végzett” masszőr. Erre annyit mondtam. Egyszer megcsinálod utána tudom. Ismersz gyorsan tanulok. Pár pillanat múlva már vitte is a busz még messzebb attól aki volt.

Fogalmam nincs hogyan fogom rendszerezni, azt a káoszt ami a fejemben van a Con kapcsán. Annyi mindenről szeretnék írni, de még nagyon kusza. Megpróbálok időrendben haladni, és a gondolataimat be-be szurkálom a szövegbe. (Ugyanekkor, ideje lenne egy helyesírás ellenőrző telepítése! Ami az Operában nem működik. )

Szombat:
Annyira időben sikerült kelne, hogy az még pénteken volt! Az éjjel maradékát sorozatok nézésével töltöttem. Majd készülődés, végül indulás. Nem is voltam igazán álmos. Megvettem a jegyet, kávéztam. Visszamentem az állomásra Lucy-ért, nem is voltam álom egészen míg a vonat el nem indult. Persze a vonaton nem szoktam aludni, meg a napkeltét ki nem hagytam volna. Felértünk Pestre, és elmentünk az Aréna Plázába. Venni akartam a fotómasinához 8 gigás kártyát. Csak épp azt nem vettem figyelmebe, hogy szombat reggel 8-kor semmi nincs nyitva. Komolyan csak a Tesco volt. Szóval irány a Hungexpo. Kicsit korán érkeztünk, így egy gyenge félórás várakozás után elég gyorsan a pénztárhoz jutottam. Megint V.I.P.-ként mentem, meghívott fotósként. A pénztárnál közölték, hogy itten nincsen a nevem, tessek elfáradni a sajtós bejárathoz. Én, a hova? Én meg a sajtó két külön univerzum. Nem voltam rest, kis bolyongással oda találtam, és lőn valóban sajtósként lettem felírva. Bejutottam, gyorsan fel Venomhoz, köszön, lelép. Leadtam a cuccom, mivel idén nincs olyan hely, ahol tárolhatom. Elindult Igor futása. Egész jól bírtam, bár az első négy órában semmi, zéró, nada, nyet nem történt. Lucy-t közben elvesztettem, de mikor újra láttam, már volt valakivel. Nem is zavartam, inkább róttam a köröket. Az új elrendezés nem tett jót a Connak. A belső terekben lehetetlen volt a normális fotózás, így ott alig jártam. Volt olyan helyszín, amit csak másnap fedeztem fel. Lassan persze beindultak némileg az események, és a nap is lement. Én átvedlettem a Onepiece-ba. Itt volt az a pont mikor kiakadtam az emberekre. Nem két pasit láttam női jelmezben. (Jelzem aki ide eljön egy komoly cosplayben, az nem viccel.) Én meg csak érdekes pillantásokat kaptam, hogy ez meg mi. Szóval nagy betűvel UNISZEX ruházat, sőt egy világszínvonalú gyártó terméke. Elegem lett, így még a koncert előtt távoztam, úgysem érdekelt.

Conszállás:
Mikor odaértünk még mindig a Onepiece-ban voltam, de mikor megkaptam az ágyam tizenketted magammal átöltöztem. Mivel hulla fáradt voltam egyértelmű volt, hogy az alattunk lévő bárban iszok egy sör szép nyugiban. Meg persze nálam minden úgy kezdődik, hogy ittam egy sört. Ezután felmentem Lucy-hoz, hogy mi legyen. Persze eltévedtem a gangon. Mikor lementem nem néztem meg honnan jöttem ki. Mikor felmentem ügyesen el is tévedtem. Végül a recepciós csaj segített ki, s meg is egyeztük én ezentúl, ha meg szállok ott mindig a Párizs szobát kapom! Még öt Conos volt velünk egy szobában. Lucy belement, hogy legyen valami az este, azaz igyunk. Odamentem, elmondtam az álláspontom, és elmentünk ihatóért. Csakhogy egyikünk sem volt ismerős a környéken. Így a biztonságiaktól érdeklődtünk. Úgy, hogy közben mögöttük ott volt a kocsma. Értelmeset nem mondtak, de találtunk egy mini Coop-ot, amit én egyszerűen micro Coop-nak neveztem el. Akkora volt mint a szobám, vagy a tied… Visszamentünk, és neki álltunk vodka-narancsot inni. Ki-ki a maga módján részegedett. Az emberek váltogatták egymást, majd elő került egy vízipipa. Ekkor jött el a pillanat, hogy 24 óra után nyugovóra térjek. Elfeküdtem, és már aludtam is. Felkeltem. Időben emberek! Így tudtam egyet sétálni a környéken. Ami jó is volt, meg nem is. Esett az eső legtöbbször, ezért a fotózás elmarad. Persze arra is rájöttem, hogy vasárnap 7-kor nincs nyitva semmi. Szerencsére kávét tudtam venni. Az élénkítő hatására jött a szikra. Elmegyek nyugati, és letudom az egyik bakancslistás tételem. Így lett a zarándoklat a Starbucks-ba. Csalódtam a cappuccino-jukba, de lett poharam. Időben visszaértem, már mehetünk is a buszra.

Vasárnap:
Ki is mentünk a buszmegállóba. És vártunk. Meg vártunk. Mire kiderült, hogy a busz nem jön. Vita minden felé, majd kijelenti a staffos, hogy 20 perc, s itt van. Jött is, ám nem fért fel mindenki. Így még 20 perc várakozás, és lám már utaztunk is a Con felé. Maga a Con, ahogy lenni szokott laposabb volt mint előtte nap. Igyekeztem jó képeket csinálni, de kimerült voltam,és a térdem is azt mondta, elég volt. Ötven méter séta után, pár méter bicegés, aztán öt perc pihi. Nem is lett túl produktív a nap. Egy-két jó kép lett csak. Érdekes az volt, hogy láttam Black Milk-es ruhákat. Egy N7 ruhát, egy sellő legging-et, és egyre nem emlékszem. Ez utóbbit a városban láttam, egy kínai csajon. Ó, majd ki hagytam, megismertem egy győri csajt. Kicsit beszélgettük, majd megegyeztünk, hogy akkor együtt megyünk négyen az euronight-al (egy sráccal volt). Na ők úgy leléptek kettő után, hogy pár méterre voltam tőlük. Éljen Győr. Az este viszonylag gyorsan eljött, én lemaradtam a nagy LOL-os balhéról szerencsére, de egy kisebb bunyót azért láttam. Nem fotóztam, mert nem része a Con-nak, és nem is éreztem okot rá, hogy megtegyen. A csaj végül lehigadt, pár ökölcsapás után, amit szegény föld szenvedett el. Metróval mentünk vissza a Keletibe. Kis idő marad, így kávé, cigi kombó, majd fel a vonatra. Úgy, hogy ha 15 percet csúszik bármi miatt, akkor nem jutok haza. Persze mindenki esküdözött, hogy maximum 1-2 percet. Vonat indulás 21:10. Igen ám, de harminckor még mindig álltunk. Gondoltam egyet, és utána jártam a dolgoknak. Akkor már ki volt írva, hogy 30 perc késés. Mire a információhoz értem ez 45 perc lett. Egyből nem voltam álmos, de azt is láttam én ma haza nem megyek. Az infós srác semmit értelmeset nem mondott. Vagy megyek, és boldog vagyok, hogy haza visznek, vagy adjam vissza a jegyem, és vegyek újat holnap. (Érted, újra kiadod a jegy árát! Kártérítés nulla.) Végül 60 perc csúszással indultunk el, az ok egyszerű mozdony nem indult el. Rossz volt. Innen már szépen időben értünk Győrbe, csak épp egy órával a tervezett után. Voltunk páran akik ott ragadtak, vitáztunk, de értelme annyi volt, mintha most üvöltenél a monitornak. Én felemeltem a hangom, lévén nem volt nálam semmi pénz, így sem hotel, s a taxi nem jött számításba, ezeket számla ellenében visszatérítettek volna. (8000 HUF lett volna, hogy haza hozzanak.)Nos, miközben kiadáltam, a nő rámakarta húzni a függöny, mondván 23 órakor lejárt a munka ideje. Egy huszadrangú senki meg megfenyegetett, konkrétan. Csoda, hogy még nyitva volt a pályaudvar ezek után. o.O Ez után nem volt mit tenni távoztunk.

Hétfő:
Pont éjfél volt mikor elhagytuk az állomás. Kis tanakodás, mi legyen. Négyen voltunk, két idősebb úr, egy koleszos srác és én. Mi fiatalok tova suhantunk. Én áramot, meg kocsmát keresve, a srác megismerni Győrt. Igen, így éjjel. Egy ponton elváltak útjaink, így máig nem tudom, hogy mi lett vele. Remélem visszatalált. Én jártam egyet a városban, de vasárnap éjfél után semmi nincs nyitva. Csak lestem, de tényleg nincs. Visszamentem az idős urakhoz, ekkor jöttem rá, hogy egy komplett kínai családot is kidobtak a hidegbe. (12 fok volt a leghűvösebb időben.) A legfiatalabb családtag szerintem 1-2 éves lehet. Gratulálok MÁV… Amíg nem vált túl fagyossá az idő, addig a Honvéd ligetben csöveztünk. Majd elindultunk egy benzinkút iránt, hogy valahol felmelegedjünk. A belváros szélén találtunk is nyitva egy OMV-t. Innen is köszönet, a kedvességükért. Egy órát voltunk ott, és egy kávét ittunk. Közben az idősek – szerintem – életre szóló barátságot kötöttek. Visszamentünk az állomásra, egy órával utána már nyitott is a váró. Ez volt 3-kor, nekem még két órám volt a buszig, és rohamosan fáradtam. Négykor a két társam elment Sopron irányába a vonatukkal, én átmentem a vidékibe. Szerencsém volt, a biztonsági őr kedves volt. Letehettem a táskám, s végig beszélgetett velem szinte. Még egy kicsit várnom kellet, de addigra már majd összeestem a fáradságtól. Csak eljött aztán az idő, hogy jöjjön a buszom. Fura utazás volt. Foltokban marat csak meg. Amint pislantottam egyet, már bólogattam is. Minden létező teknikát bevetettem, hogy ne aludjak el. Sikeresen haza is értem. Itthon cigi, meg pár apróság, és már nyomtam is az ágyat. Arra nem emlékszem mennyit aludtam, s milyen volt… Ez lenne hát a története.

IceCat

StarWish furcsa világa!

-10-07

Találkozás Lanaval

Második MondoComom