StarWish furcsa világa!

Zoundry klón

Igazából csak kipróbálom, hogy jó e még a kedvenc Hollóm.

Ha nem, ha igen, akkor is megpróbálok egy klónt írni belőle. Amilyen könnyűnek tűni ólyan nehéznek ígérkezik. OAuth, WP API, HTML editor, FTP feltöltés… És még csak pár dolgot írtam. Ezek a tervek. Amivel együt működne: Blogger, WordPress, Tumblr. Első körben. A másik, hogy bővítheő lenne. Meg ismernie kéne a post formatot. Ehh! Egyszere csak egyet. A HTML editor lehet megvan. Jön a design, ami ennek a klónja lesz, aztán az OAuth… (Írás-olvasás képek nélkül.)

Ennyit akartam, de ez csak egy próba.

Álom, azt hiszem

Álom… Mert elhiszem.

Vágyom, hogy úgy legyen mint szeretném. Tudom, hogy jobb lenne úgy, mint képzelné. De ki vagyok én, hogy ami most van megváltoztassam. Megtudom változtatni… Elhinni, hogy mindez nem álom. Vágyaimon áttiport keserű valóságom. Minden lépésével lerombolt egy álmot. Építkezem, mindenem e kicsin légvár.
Agyam oly dolgokat sző miközben pihenek, hogy nincs menekvésem. Minden reggel egy gondolattal ébredek. Ami egész nap elkísér csendesen. Váratlan felbukkan elmém tengerében. Elmosva mindent mire figyelnem kellene. Majd ahogy jött, oly hirtelen, csendesen elvész mérhetetlen mélységekben.

Mért hiszem, hogy álom ez?

Újrakezd? Igen vagy nem?

Voltam Nokia dlinkico-ban szerződést írni. Előtte kellet elmenni az orvosi vizsgálatra. Mentem én, aztán jöttem is… Haza. Miután elmondtam az asszisztens nőnek, hogy rokkantosítás végig vittem, de magát a státuszt nem vettem fel, saját kezűleg vitte át a dokinőnek a papírom. Itt már kicsit paráztam most mi lesz. Elég rövid időn belül be is hívott a doktor néni. Oda adtam neki a szakértői véleményt… Áttnézte mondott valamit a szememről, utánna közölte várjam meg a főorvost, majd Ő dönt. Meg azt is mondta, hogy aki vizsgált egy elismert szaktekintély (Dr. Lajtay György Imre)! Így hát meg vártam a főorvos urat. Mikor megérkezett annyit mondott, hogy nem. Én meg, ohh. Meg is magyarázta miért. Valami olyasmit mondott, hogy mivel csak az eggyik szememet használom, és amiért nincs tér és mélység látásom az eggyik agyféltekémre lesz leterhelve. S a monotónia miatt egészségkárosodottatok. Ezek után inkább hazafelé vettem az irányt. Másnap – azaz ma. Elmentem a Nép Ügyvédjé dlinkico-hez mentem el. Hát érdekes volt. Ja, előtte felhívtam a Vakok és Gyengénlátok Szövetségé extico-t, mert észre vettem, hogy Maschke dlinkico szerint 35% vagyok. Mint kiderült gyengénlátónak akkor számítok ha ez a százalék 65. Kár, de akkor mért vagyok félszemű a kormány és a dokik szerint is? Erre azt mondta a nagyon kedves néni, hogy csaljak, kérjem meg a szemdokimat írjon rá 65%-ot. Ezután irány a jogász néni. Ő mit mond! Csináljam vissza a rokkantosítást. Oké, de akkor egyszer csak legyek dinka? Másfelől hogy a búbánatba titkoljam el? Szembetegséget… Okos nem? Hát mennyen a tudja hova! Kérdezem jogilag mint tehetek? Erre: Semmit! Szóval leléptem. Most majd próbálok más fórumokat! Ennyi lenne mára!