Ez a nap sem kezdődött másképp mint a többi. Ja, de igen… Más volt. Háromkor sikerült elaludnom. Reggel meg azonnal kelnem kellet, hogy a Szaffit eltudjam temetni. A legrosszabb a hullamerevség volt. Igazából, senki nem látott, így valószínűleg nem is tudja senki hova temettem első fekete macskám.
Miután hazajöttem KisRóka keresett, hogy át jönne. Én nem akartam dönteni, így félórányi vita után végre kimondta, hogy jön. Amíg nem ért ide és nyomtam egy kis szunyát. Mikor hívott, hogy itt lesz, megkérdeztem, csak ebédelünk valahol, vagy mászkálunk is. Nem igazán tudta akkor még, így inkább beninjasodtam. Nem bántam meg.
Elmentünk hát enni a QPac extico-ba. Rendeltünk, majd vártunk, és vártunk, majd vártunk, s vártunk. Végül az istenek és egyéb azonosítatlan természetfeletti lényeknek hála (sejtem a nyolckarú séfet ma egy félkarú helyettesítette) megérkezett a rendelés. KisRóka határőr kedvencét evett, én kelet pizzat, hamár pizzazóban voltunk. Hab a tortán, amit nem kaptunk meg, hogy KisRóka körete útközben megváltozott, az én pizzatésztám pedig dematerializálódott egy boldogabb helyre. Elköltöttük az ebédünket, s távoztunk a kilátóhoz. Persze elsőre rossz helyre parkoltunk. Az elböbb említett lények, úgy tűnik feladtál a lehetetlen feladatot, hogy vigyázzanak ránk. Jött a nem túl gyors, ámde pocakos biztonsági emberek. Egyetlen kérdése: “Az építkezésre jöttünk?” Persze, hogy nem… Nyehh! Kedvesen elnavigált minket az ideglenes parkolóba. Az Apple megirigyelhetné azt az útbaigazítás, ha hiszünk neki most valahol Sydney-ben lennénk. Végül azért eljutottunk a parkolóba. Egy apró papír segítségéve, amit messziről nem lehetett látni, közelről meg érteni. A kilátó szeles volt, épet nem tudtam készíteni, nem igazán volt mit. Se eső, se vihar, se tiszta idő… Ezután haza jöttünk, kicsit pihentünk. Itt már át öltöztem, de az overál maradt. KisRóka kicsit simizett, nagyon jó volt. Nem értette, hogy szerethetem. Neki túl zárt, én pont ezt szeretem.
Gábris meghozta, aztán a fűnyírót. Mint kiderült nincs benne motorolaj. Ész megáll, legközelebb a motor fog hiányozni a biztonságos szállítás érdekében. Gondoltunk egyet, és neki indultunk hegy iránt. KisRóka, Gábris, én. Hegynek fel, szerpentinen le, jó fotónak esélye sincsen. Odaérünk a tankoló állomáshoz. Megitattuk a kannát, majd be a kútra. Olaj nincs. Mi az, hogy 10W-30 nincs? Akkor irány haza, instant vezetés tanfolyam folytatódik. A diák fogékony, így nem látogatjuk meg a hegyoldalban lakó kecskéket, fácánokat. Épségben hazaérve, konstatáljuk az utat ottlétünk alatt pár kilométerrel megtoldották. Ebben szerintem Loki keze lehetett. Gábris el, aztán mi is a reptérnek. Furamód nem ott volt volt a kút ahol emlékeztem. Lehet időközben már feltalálták a teleportot? Akkor kérem a kedves jogtulajt küldjön egyet nekem is. Bemegyek, végigmérnek várom a shotgunt. Még egy kés sem hasította ketté a frizurám így feltettem a kérdés az életről, a világmindenségről meg mindenről. Válasznem nem a 42-t kaptam. Itt sem található 10W-30… Így haza indultunk, és értünk is, majd elváltak útjaink. Jó nap volt, okosabb nem lettem, de jól éreztem magam.
Aperture: ƒ/10 | Taken: 2011, október 5. | Focal length: 163mm | ISO: 200 | Shutter speed: 1/500s |