Egy ideje gondolkodom, mi legyen a blog sorsa. Életben marad az biztos, az a kérdés, hogy frissíteni fogom e, s ha igen mennyire. Eljutott a világ arra a pontra, mikor már hiába nem írok sértőt, vagy valós neveket, akkor is ellenem felhasználható. Sőt, már könnyen meg is találnak.
Szeretném tovább írni mi történik velem, de ehhez az kell, hogy ne történjen velem semmi. Az meg nem izgalmas. Persze írhatok a szoba felújításról (fogok is), vagy ami velem történik, s nincs benne más szereplő, de az csak egy kis része az életemnek.
Sokkal többet mond el, ha elmondom, hogy miképp kell egy apának közdeni a lányáért egy válás esetén, vagy hogy milyen béna módon próbálom felkelteni egy nő figyelmét. Ennek viszont az a következménye, hogy jönnek, ezt hogy képzelted, ezzel nekem ártasz. Sajnálom, nem akarok, de ez a naplóm. Nem több, s nem kevesebb. Szeretnéd, olvasni, akkor fogadd el ami itt van. A hasonlóság épp lehet a véletlen műve is.
Bár panaszkodtam, nem ez a lényeg. Csak jelezni akartam miért tartok tőle, hogy újra írjak.
De újra írni akarok.
