Eljött az idő, hogy elvégezzék a vizsgálatokat. Elsőre nem is rettentő a dolog. Csak juss le Kiskunhalasra, s legyen egy napod. Persze visszajutni is. Pénzben nem éreztem vészesnek a 80.000 forintot. Az út története, s az, hogy Anival voltam. Négy nap, a legtöbb idő Odin nélkül…
Az, hogy feljussak pestre már egy kihívás volt. Egyfelől a MÁV felújít, azaz nincs vonatközlekedés. Az EC-k, RJX-ek igen, de késnek. Mondtam akkor jó megyek IC-vel, ami pótlós. Tatabányán átszállás. Eddig jó volt az ötlet. Csakhogy a táskám bőröndé manifesztálódott. (Sajnos, nem segített elhibázni a földet, így nem tudok repülni. Még!) Ez az átváltozás azzal ját, hogy el tudtam vinni Rubyt, s a PS4-et is Anihoz. Utóbbit ott is hagytam. Egy ekkora bigyóval nem egyszerű közlekedni, meg cipelni sem. Itt megjegyzem, hogy 63kg vagyok. Meglepő, de valójában minden probléma nélkül feljutottam. Vonaton minden rendben volt. Áram is volt, a bőrönd fej felett. Tatabányán egész normálisan átjutottam, majd a buszon kényelmesen tudtam ülni. Metrónál rá kellet jönni hogyan tudsz a mozgólépcsőn közlekedni, de utána már jó volt. Végül Aninál derült ki, 21kg volt.
Hétfő
Másnap korán indultunk le. Valamikor öt körül indult a vonat a Nyugatiból. Egész jó vonat volt, amíg ki nem derült, hogy helyjegy nélkül csak a turista osztályon utazhatunk. Az olyan is volt. Egészen koszos. Aztán volt egy átszállás Kiskunfélegyházán. Majdnem el is rontottam, mert ott vonatra kellet még, én meg buszra akartam. Végül Halason még egy kis buszozás, mert az állomáson jelenleg nincsenek sínnek.
Megérkezés után, boltba mentünk, mert inni elfelejtettünk hozni. Ott hívott engem a Bence, hogy megyek e mert senki nem jött még. Meglepett, de mondtam, már úton vagyok. Kicsit elszámoltam, mert azt hittem közelebb van a rendelő. Végül azért odaértünk.
Bent hárman voltunk, mindannyian MtF-ek. Én voltam az utolsó a sorban. Sokat nem kellet várnom, mehettem is ultrahanra. Ott a doktornő nagyon kedves volt. Csak a végén megcsikizett. A májam csak borda közből látható, legalább nincs megnagyobbodva. A prosztatámon, viszont van egy 18mm echo mentes terület, így lesz még egy vizsgálat. Nem paráztam rá, hanem mentem is a vérvételre. Meglepően sokat vettek le. (Mire írom a posztot már meg is jött az eredmény egy része. Valahogy majd felrakom.) Utána mentünk is Anival a kórházba csontsűrűség vizsgálatra.
Ott újra megbizonyosodhattam, hogy az idő mint olyan nem létezik. Egészen sokat kellet ott várni. Közben megismertük A.-t. Körülbelül ugyanott tart, mint én. Benne én nem láttam nőiességet. Igaz, mikor elsőnek láttam Anit benne sem. Na de, két óra elteltével sorra kerültem. Kisebb bénázás után megvizsgáltak. Kicsit fura gép, de gyorsan megvolt. Kiderült, hogy a T-score nekem, -1,5 és -1,8. Ami már osteopénia. Az, hogy ez hogy is van, alább idézek:
Itt azért beparáztam, nem csak mert a hormonterápíát is befolyásolhatja, hanem mert rájöttem nem vagyok annyira egészséges, mint hittem. Úgy voltam, mint Supermen, mikor rájön, hogy a krptonit sebzi. Persze, a sokk után visszamentünk Halasba. Ott beszélgettem a doktornővel. Szerencsére semmi extra nincs. Ellenben a prosztatám meg kellet nézni. Tudni kell, hogy tucking-olok, azaz a herém a hasfalamnál van, a péniszem pedig hátra hajtva. No, a doktornő megvizsgált, s ilyet szólt: “Ezt, majd maga visszarakja.” Nem sok híja volt, hogy felnevessek. Utána meglepetés prosztata vizsgálat. Támaszkodhattam az ágyra, s jött az ujj…
Réveteg szemekkel nézek a végtelenbe,
Ismeretlen (Ha tudod honnan van, írj nekem.)
Közben alattomosan behatolnak a végbelembe.
Összefostam magam, szaros lett a bokám,
Most már tudom ,hogy átfér a teve a tű fokán.
Miután végeztünk elmentünk enni egy gyros tálat. Persze, utána hívtak, hogy mehetek a hűtőmágnesért, mert az mindenhonnan kell. Egész komoly futás után időben visszaértünk Pestre. Én még kicsit egyedül voltam, majd feküdtünk is aludni, mert hosszú nap volt.
Kedd
Nem sok minden történet Kedden. Kicsit belecsöppentem Ani munkájába. Elvoltam, kicsit gépeztem, kicsit olvastam. Utána beszélgettünk, ettünk. Én aludtam, fürödtem, borotválkoztam. Vagy az már nem az a nap volt? Lényeg, hogy lustulos nap volt, meg beszélgetős. Lassan jó lenne már kicsit Pestet megismerni. Ó, megjött a csizmám, ami magassarkú, s imádom. Viszont jött a következő nap.
Szerda
Bár nem minden úgy alakult, ahogy terveztük, egy jó nap lett. Előszőr mentem tömegbe Meseként. Minimális sminkkel indultam el a sminkoktatásra. A Black Milk felsőben mentem, a fekete kantáros farmeremben és az új csizmámban. Szeretem, mert szépnek érzem magam benne. A paróka annyiból jó, hogy ellehet bújni mögé, de mivel világosabb mint a hajam, s őszülök is – fülem mögé tenni nem tudom, akkor látszik az igazi hajam. Én nem érzékeltem semmit oda úton. A sminkesünk, kicsit megcsúszott, így elmentünk sütizni, ott sem volt sem különös, csak finom édesség.
A sminkoktatás nagyon jó volt. Igazán a szemem kifestéséről tanultam nagyon sokat. Két óra volt, mivel ajándék volt, nem tudom megérte-e. Én biztos jobb lettem. Pár dolgot tudtam is, hogy be kell szeretnem.
Így jutottunk el a Rossmanba. Sminkben, nőiruhában, betoppantunk. Nem találtam amit kerestem, így segítséget kértem. Felfutott a szemöldököm mikor le uraztak. Persze tudtuk, hogy a Rossman nem éppen LMBTQ barát. Szerencsére nem ott vásárlok… Amit akartam sem tudtam megvenni, mindegy is.
Anihoz érve, egy rohanás volt a pakolás, s közben úgy döntötte – merészen, hogy Meseként jövök haza. Mondván úgyis sötét van. Csak arra nem gondoltam, hogy nem a metrón, s a vonaton, ahol legtöbbet leszek. Elindultam hát a Non+ overálban, s a csizmában hazafelé. A metrón amennyire csak lehetett igyekezem apró lenni, tudom kb. annyira vagyok passing, mint De Niro a Csillagporban. Oké, kicsit jobban. Végül a vonaton áram is volt, s meglepően időben Győrbe ért. A buszon, már rendben volt minden, épségben hazaértem.
Nagyon izgalmas napok voltak. Bár feszült voltam végig, imádtam, hogy végre úgy lépek ki az utcára, ahogy magam látni szeretném. Igen, tudom a 63kg kevés, de még így sem érzem azt, hogy ez az amit szeretnék. A ruhák, a smink, a haj s a csizma. Nagyon egyben éreztem mikor csak olvastam a vonaton, vagy vártam a buszt. Azt látom, hogy a nagy műtétet amint lehet megfogom csináltatni, mert egyfolytában azt hiszem látszik a péniszem…