Biztos vagyok benne, na jó szinte biztos, hogy ez lesz a leghosszabb bejegyzésem. Szeretném elmesélni, egy döntésem hátterét. Hihetetlen, milyen nehéz még így is leírni. Mekkora tabuk lehetnek bennem, ha tudom – érzem, mégis csak húzom az időt. De legyen: NŐ akarok lenni.
Egy éve tettem fel magamnak a kérdést, hogy; ki vagyok én – mi vagyok én? Akkor csak azt tudtam biztosan, hogy nem akarom péniszem legyen. Azt szerettem volna, ha szép vagyok. Azzal, hogy lapos a hasam, van csípőm, s nem domborodik lent semmi. Csak hozzám simul a ruha. Akkor nem is kívántam mást. Sokáig nem is volt más. Ahogy vettem a leotardokat, s az overálokat vágytam magam látni a farkam nélkül. Az első képek után tudtam, hogy ezt akarom. Ha kell saját pénzből, csak legálisan, szakszerűen valaki megtegye.
A kérdést szinte sosem raktam fel magamnak. Tudtam, hogy nem akarom, nem szeretem, s nem érzem magaménak. De az hogy nő legyek, nem. Nem, mert hittem már elkéstem. Negyven leszek hamarost, s nem biztos így megérné. Kiderült, de megéri még. Mindig megéri.
Holnapután megyek pszichológushoz, addig sok dolgot szeretnék leírni. Kronológiailag nem lehet ezt, így inkább témaszerűen próbálom meg. A játékoktól, a ruhákon át, egészen a filmekig zenékig, vagy csak egy mosolyig, s a szexuális.

A játékok
Első nő akire emlékszem, és szerettem vele játszani, az Lara Croft volt. Egyszer sem azért, mert jó néz ki. Azt szerettem hogy erős nő, s jó öltözik. Mindegyik ruháját imádom. Azonosul tudtam vele, hogy én vagyok, aki abban a bodyban, ott megoldja a rejtélyeket, közben leveri a rosszakat. Ez akkor azért persze, nem tudatosult bennem. Amire emlékszem az a Sims, bármikor megalkothattam volna magam, de egyetlen egyszer sem tettem. Nővel akartam játszani, megélni ahogy ő felnő. Újra és újra. Ez nem változott azóta sem. Lara azóta is kedvenc, de Aloy bőrébe bármikor belebújnék. Sőt, ha tudnék, sokat cosplayelném ezeket a karaktereket.

A filmek
Igazából inkább sorozatok. Ha választanom kell, mindegy mi történik én T’Pol-t szeretném megszemélyesíteni. Vagy Selene-t. Nem tudom pontosan megondani, hogy az overál fétise jött előbb, vagy hogy ebben láttam a nőiességet. Ahogy mozognak benne, s vágyod a te testedhez is így simulna. A pasi úgy érintene. Közben ketté hasadsz, mert te pasi vagy. Te érintesz. De bár ott sétálhatnék, abban a ruhában.

A zene
Nem igazán tudok itt jó példákat hozni, de az első amire mindent visszatudtam vezetni, igaz nem itt kezdődött, ez biztos – az a Wannabe a Spice Girls-től. Ott Geri szerintem nagyon jól nézett ki, jó kicsit kurvás, de akkor is. Vonzott is. Amin gondoltam még, hogy nem úgy szerettem a férfi énekeseket, minthogy de lennék ő. Inkább vonzódtam hozzájuk. Toumas-ba konkrétan szerelmes voltam, úgy érzem. Nem csak vele voltam így, de ő nagyon jó példa. Zenében ennyiben éltem meg ezt.

A ruhák
Az egész annyira régi, hogy nehéz pontosan összeszedni. Abban biztos vagyok, hogy én találtam két lány tornadresszt kidobva, s elrejtve haza vittem. Addig volt néha rajtam, míg le nem buktunk. Ezt sajnos időben nem tudom elhelyezni, talán egyszer Zsu segít majd benne. Ez akkor történhetett, mikor a nemiség kezdett kialakulni bennem. Miután elvették vágytam, hogy újra legyen olyanom. Volt arról fantáziáltam, hogy a WC-ben egyik csempét megérintve egy olyan helyre jutok, hol tornadresszek vannak, felvehetem őket. Végül csak én “csináltam” magamnak egy nekem nagy pulcsiból, úgy hogy alul össze biztostűztem. Sokáig ez sem volt jó. Szóval igen, én is loptam a talált tárgyak osztályáról.
Ó, kimaradt. Imádtam egyik osztálytársam hosszú ujjú dresszét, sokáig húztam, de végül a szekrényben felpróbáltam. Innen már ködös amire emlékszem, de lebuktam. Az megmaradt, hogy jó érzés volt. A lopott rövid ujjú sokáig meg volt, végül a bűntudat miatt, kidobtam. Utána sokáig nem is volt. Rossznak éreztem, igazából, akkor akartam görcsösen férfi lenni. Rocker lettem, úri ember. Amennyire lehet. Apróságok ott is kijöttek. Máig szeretem az akkori hosszú hajamat. Az hiányzik.
Tina után, még nem nagyon lehetett itthon, s a neten sem nagyon vásárolni. Azt kellet élveznem, ami volt. Ezeket végül nem dobtam ki, de dobozba kerültek. Pár évvel később már tudtam külföldről rendelni. Két overálom lett így. Rájöttem idővel, ha ezt nem fogadom el magamban megfogok keseredni.
Így itt az országban is keresni kezdtem, úgy hogy elárultam nekem kell. Szerencsére, nem volt ebből rossz tapasztalatom. Akkor szedtem össze több body-t, sajnos csak nőit. Ekkor jött a képbe Bella. Ő, aki szerette is hordani. Akkor már én is aktívan hordtam nőieket. Persze, nem voltak a legjobbak. Igazából kényelmetlenek. A legtöbbje pont amiatt, hogy nem tizenkilenc centis péniszhez tervezték. Valójában már akkor megfogalmazódott bennem, hogy varrónőhöz kéne menni. Írtam is pár üzenetet, de senki nem vállalta. Annyiban hagytam, nagyon nem is gyarapodott a ruhatáram.
Koala után megváltoztam. Mindent jobban beosztottam, terveztem. Tudtam szereznem kell varrónőt, ha kell másik városban. Az még belefér. Szerencsére helyben is találtam. Azóta, átlagban egy dressz vagy overál mindig készül nekem havonta. Szeretem őket, de nem tökéletesek. Az overálok utcára akkor sem lennének hordhatók, ha nő venné fel. Most már egy éve csak dresszt hordok. Szeretem hátamon a cipzárt. Azt, hogy hozzám simul. A dudort lent, közben egyre inkább kezdtem utálni. Nemrég megvettem egyik álom overálom. Egy Non+ szürke rövid ujjas. Ez igazán női, s nagyon jól érzem benne magam.

A szexualitás
Ez egy nagyon nehéz téma. Szólok, szókimondó és brutálisan őszinte leszek.
Az első önkielégítésem, egy magam fabrikált overálban volt. Akkoriban már keresrem az overálos képeket, hogy azzal izgasam magam. Sajnos, arra nem emlékszem, hogy magamra képzeltem, vagy velük így szeretkezni.
Aztán jött Tina, vele megkaptam amire vágytam. Viselte ő is, de rajtam is lehetett. Ekkor szeretkeztem először úgy, hogy abban voltam. Igaz csak kétszer élveztem el aktus közben. Nekem, az nem ment. Nem izgatott, hogy ki be járok egy nőben. Szerettem nézni ahogy felöltözött, vagy levetközött. Arra könnyebben ejakuláltam. Szakításunk után az ő képeire kényeztettem magam, vagy abban voltam.
Megint kimaradt egy rész. Fontos rész. Ezt nem nagyon meséltem senkinek. Többször volt, hogy felvettem Zsu ruháit. Nem, nem az hogy ő, az hogy én vagyok benne. Egy emlék, egy piros nadrág ami hozzám simult, s egy hasonló felső. Szerettem nagyon. Abban volt hogy elélveztem, miközben magam néztem a tükörben.
Tina után, csak Bella volt. Szinte, teljesen ugyanaz volt vele, mint Tinával. Talán, még kevesebbet ejakuláltam belé.
Koalával más volt minden, nagyon. A szexualitást másként éltem meg vele. Amennyire csak tudott maszkulinnak nevelt. Elvárta tőlem, hogy belé élvezzek. Ezt nem nagyon tudtam teljesíteni. Nem csak akkor nem, ha elélveztem valamikor előtte. Nem ment. Csak ha “nyuszi” üzemmódba kapcsoltam. Gyors mozgás, fejben teljesen máshol. Ha nem volt rajta vagy rajtam body, akkor azt képzeltem. Végül, emiatt is lett vége. Azt mondta, jobban szeretem a ruhákat, mint őt. Ez vezetett végül a kérdéshez egy évvel ezelőtt.

Az életem
Mikor feltettem a kérdést: mi vagyok én, akkor volt amit biztosan tudtam. Nem vagyok meleg. Nem vagyok crossdresser, nem mert ilyen kinézettel én fel nem vennék egy egyberuhát. Egyszerűen, nem tetszenék magamnak. Nem vagyok nullo, vannak szexuális vágyaim. Szeretném, ha valaki szeretkezne velem. Azt viszont tudtam, nem vagyok férfi. Akkor mi vagyok. Erre kerestem a kérdést, s nagyon nehezen találtam meg. Meg kellet néznem, milyen mély a nyúl ürege. Ott én néztem vissza, akkori gyerekként, aki már akkor sem szerette saját testét. Mindig mondtam, komoly testképzavarom – és önértékelési – van. Ezzel tisztában voltam, így kezeltem. Eltemettem, s nem kerestem az okát. Csak akkor kezdtem kapisgálni, mikor péniszem elrejtve szeretni kezdtem testem. Szerettem, amit látok. Mindig azt akartam látni. Így aztán, amikor csak lehet elrejtem. Közben már félig nem is pasi vagyok. Január óta edzek, szebb lett a testem. Akkor sem esett le, hogy mi vagyok én, mikor csak női edzésterveket néztem, s használtam. Igazán, már régóta a tusfürdőm is női. Életem nagyrésze, már most így halad. Mintha, lassan a szellem ki akart volna szabadulni. Melette viszont hatalamas tagadásba voltam. Nem lehetek nő, ugyan, negyven éve termelem a tesztoszteront. Ezen már nem változtathatok. Kiderült, hogy mégis. Nem is akkor szabadultam fel. Igazán, még most sem. A nő bennem viszont elszabadult, követeli helyét, s magyarázza nekem a dolgokat. Az ő hatása, hogy érzékeny vagyok. Ő teszi velem, hogy megértem az embereket. Hogy mindent szeretek. Tudom, hagynom kellene had vezesen, de még nincs itt az ideje. Szeretem megélni azt a mozgást amit előhoz, táncolni, csak leülni, vagy várni. Kedvelem őt.

S végre tetszik amit a tükörben látok.
Mégha az MÉG nem a valóság…