Most már egy ideje megint tolom a társkeresőket. Nagyobb sikerrel, mint legutóbb írtam. Bár kicsit nyafogó poszt lesz, mégis inkább önismereti utazás, amin átmentem. Ez egyébként három poszt egybegyúrása. Az első arról szólt volna, hogy beszélgeni valakivel online, s hogy ezekben miket tapasztaltam. A második, arról szólt volna, hogy bizony mindig kell hazudni. Nem lehet elkerülni. A harmadik eme poszt, arról, hogy harminchat évesen, ha olyan nővel kezdesz kinek gyereke van mi történhet. Ezek lesznek most egy-egy fejezetek…

Mikor sikerül valakit válaszra bírni, – amit Facebook Dates-ben egyébként könnyebb, akkor már jó vagy. Persze, sok-sok helyen láttam írva, hogy “pasi vagy kezdeményezz”, meg “ne nekem kelljen előbb írni”. Általában elmondható, hogy aki (bármelyikre) regisztrál a fele biztosan, de szerintem több is, csak egyszer nézi meg. Nem kapsz választ, s nem írnak. Másik lehetőség, hogy tényleg azt várják, elküld a nemesebbik szerves képét. Nem tudom.
Beszélgetésnél két irányt vettem eddig észre. Egyik, hogy alig pár nap, rosszabb esetben óra alatt elhal az egész. Kérdezel, s kapsz tőmondatokat. Visszakérdésről álmodni sem merek már. Nem érdeklődnek, nem figyelnek. Csak azt nem értem akkor miért nyomják be, hogy ja te is érdekelsz… Ez rejtély nekem.

Beszélgetésnél nekem nagy hibám, hogy őszinte vagyok. Tegyem hozzá ezt kéri a legtöbben. Általában elmondom, hogy a bájcsevejre nem vagyok kiváncsí, de barátkozni barátkozom. Azért ne írjon, mert írtam. Az elején még elmeséltem a fétisem is, de rájöttem hazudni kell. Én kicsiket szoktam, viszont lehet akármekkorát. Volt, hogy azért ment el az egész mert a szüleimmel élek. Pedig, akár lehetnék elvált 2 gyerekkel. Az miért jobb? Nincs gyerekem, s nem vetődök bele mindenféle kapcsolatba. Ezért vagyok ott. Lényegében. Sokszor érzem ezeket az előítéleteket.

Gyerekes nők. Komolyan egy külön téma. Nincs semmi baj velük, vagyis de, de azt majd késöbb. Szóval tisztelem őket, elfogadom amit akarnak. Van viszont egy ici-pici hiba az egészben. Ha nincs a gyerek 10 éves, akkor nem tud időt szakítani a beszélgetésre. Amikor meg lenne ideje, joggal pihen inkább. Három-négy ilyen beszélgetésem volt. Nem igazán értem akkor, miért jönnek fel.

Persze ettől még lehetek én a hibás. Az öszinteségemmel, vagy csak egyszerűen unalmas vagyok. Nem tudom, az biztos, nekem ezek a társkeresők nem hoztak sikert. Beszélgetni tudok cseten, de ahhoz kell partner is, aki nincs… Majd talán máskor.

Képen Melody van, munkatársam, őt nem társkeresővel találtam. Vele is beszélgettem, van egy fia. Egy darabig működött, majd elhalt ez a beszélgetés is.