Meg volt a nagy Lart Pour Lart előadás. Innen is köszönet “Borinak” Igazából jó is volt meg nem is. Azt kaptam amit vártam, sajnos semmivel sem többet.
A kezdés igaz ütős volt, a vadnyugati életképek. Megkaptuk a Nyálon lőtt lányt. Aztán innen egészen a végéig hullámzott az egész. Volt hol egész jó volt, ezek inkábba képes dolgok voltak. Vagy ahol kicsit interaktivabb lett az egész.
Amit ki akartam emelni az a Besenyő családos részek. Bár nagyon is szeretem, úgy érezem több mondanivaló is van mögötte. A buta szőke, s az örek tű pontosan hozta a nyáladzó kiégett kapuzásásos férfiakat. Félelmetes volt látni, hogy bár eltúlozva, de mennyire eldobható mindenki.
Mindenképp külön akarok Margitról beszélni. Mikor elsőnek megemelte a kezét PistaBá akkor jöttem rá, hogy az elnyomott nőket is szimbolizálhatná. Tudom, de itt most semmi #meetoo. Csak hogy alázzák, sőt verés is kilátásba volt helyezve. A kicsit ostobácska háziasszony. Minderre (nem tuom a szinész nevét) nagyon jól rátett az egyéni produkcióval. Minden benne volt, az elhanyagoltság, a tenni akarás, a beletörödés. Ezzel tette nekem a legemlékezetesebb az estét.
A letárás szintén vadnyugat volt, szépen keretbe foglalva ezzel az előadást. Igen, egyszerre kaptam azt amit vártam, s mást, talán többet is. De lehet ezt csak én láttam bele…
