Sok minden vár rám, pedig még itt sincs a kutyó. Ennek története jóval megszületése előtt kezdődik. Első lépés mindenképp az ötlet. Mégis honnan az ötlet, hogy kutyám legyen. Főleg, hogy én macskás vagyok. Ez háromnegyed évvel ezelőtt kezdődött. Akkor még azt sem tudtam mibe vágom bele a fejszém.

Mikor betöltöttem a 33-at már nagyon gondolkodtam valami változás kell az életemben. Ez 2017 október közepén, egy újabb szerelmi csalódás után volt. Már nem igazán hittem a boldog befejezésben. Persze, mint mindenki én is vágytam rá. Mit tehet akkor az ember. Férfiként, nincs sok lehetőségem. Valamit akkor is szerettem volna. A macska sajnos azonnal kiesett, főút mellet lakunk. A gyerek is. Egyfelől nem igazán állok készen rá. Másfelől a magyar örökbefogadási rendszer. (Lehet egyedülállóként is örökbe fogadni. Csak épp… Nézz utána, meg fogsz érteni.) Halak, hüllők, madarak nem érdekelnek. Lovat nem tudnék tartani. Más már nem volt. Gondolkoztam, aztán ott volt az orrom előtt a válasz. Igaz majdnem elkezdtem világá menni, hogy lássak mindent. Lejárni a bakancslistám. Mit érne viszont egyedül. Szép képek, s egy könyv. Talán. Az nem én lettem volna, én valakit vinni akarok. Mutatni: nézd. Egy társra vágytam…
Igaz már volt, s van is kutyánk, de nem az enyémek. Deny volt a daimonom. Neki sok mindent megengedtem, de nem neveltem. Nem akartam vele semmit. Csak szerettem, mert állat. Volt sok macskám is, sőt kígyóm, s teknősöm is valamikor régen. Na, de vissza a szőrmókhoz.
Aztán eszembe jutott, hogy egy fontos dolog van nekem. Az élményeimet megosztani valakivel. Miért ne lehetne egy kutya az? Elsőnek mégis elutasítottam az ötletet. Harapnak, s nem is igazán bízok meg bennük. Viszont, ha én nevelem…

Így jutottam el oda, hogy akkor legyen kutyám. Ami ezután jött meglepett. Ezer dolog van amit végig kell gondolni. Komolyan “csak” egy kutyáról beszélünk, nem gyerekről. Pontosabban, egy szőrös gyerekről, de erről később mesélek.