Megváltozott életem

Megváltozott életem

Eljött az idő, hogy el meséljem az egész történetet. Két szál van, ami végül ugyan oda visz. Igazából már nem nagyon titok, egy hónapja eldöntöttem, hogy kutyám lesz. Ehhez persze sok mindent meg kell változtatnom az életemben. Itt is kezdődik a történet. Nem az okkal, hanem hogy mi változott.  Legelsőnek elkezdtem olvasni, és nézni tvt. Kutyás dolgokat. Cesar Millan-t olvasok. Első lépésnek ez a házi feladat adott volt. Így jöttem rá arra is, hogy egy kiegyensúlyozatlan kutya mellé egy kölyköt hozni. Rossz ötlet. Kitartottam, hogy Szutyival nem foglalkozom. Most is csak részben. Sajnos a kaját nem én adom neki. Pedig azt is nekem kéne. Viszont azt elértem, hogy falkavezérnek tartson. Ez is jó történet.
Nem ment egyik napról a másikra, leginkább nekem nem. Határozottnak kell lenni. Na, az nem vagyok. Tréningeztem magam, bent munkában. Elsőnek gondolatban vertem a mellkasom, hogy én vagyok itt a valaki. Tudom hogy hangzik, de így kihúztam magam. Ezt végig a nap folyamán csináltam. Nem engedtem le, még ha fájt is a derekam. Most már nem tudok görnyedten ülni igazán, zavar. Két hete csinálom csak. Mikor éreztem, hogy izgatott vagyok, vettem egy levegőt, s csak utána folytattam amit csináltam. Meglepően szinte mindig feszült vagyok. Igaz, kifelé nem látszik, de megfigyeltem, hogy a kezem ökölben van, vagy a gyomrom kicsit görcsben. Így nem tudtam volna hatni egy kutyára sem, nemhogy egy Szutyira. Ezt elengedni jópár nap volt. Főleg hogy semmi ne zökkentsen ki. Belehajszoltam magam olyan helyzetekbe, ahol tudtam megváltozik a lelkiállapotom. Alapjában már jól megy, de csajoknál és a főnökkel való beszélgetésnél még csúnyán visszaestem. Azt már éreztem, menne a Szutyi irányítása. Erre kaptam is egy kis lökést, engedélyt Zsuéktól, hogy tehetem amit jónak látok. Neki is álltam.
Elsőnek azt néztem meg, hogy minek tekint engem. Szerencsére elsőre elfogadott, de gyenge vezetőnek. Nem igazán tette amit mondtam, s előttem ment ki mindig. Ezek voltak az elsők amiken változtattam. Meg persze, hogy csak a nyugalmat jutalmazom. Rengeteg megfigyelést tettem. Sokkal jobban értem a Szutyit. Jöhetett a “póráz”. Ami egy hurkos kötél. Jutalom falattal, lassan haladtunk. Tegnap már rátettem, de akkor nagyon rosszul bírta. Ma megint megcsináltam, de most a másik felével. Így lényegében csak egy kötél volt a nyakán. Ettől is ugyanaz a reakció. Ekkor esett le. Nem a nyakörv a baj, a póráz ami ott van mellette, hozzá ér. Ezzel már tudok mit kezdeni. Ha már tudom sétáltatni elmesélem mi használt. Amit még észre vettem, hogy Szutyi nem finom falatra reagál a legjobban. Simogatás, s dicséret kell.  Mindig, ha jól csinált valamit fél perc simit kap. Azt is sikerült elérnem, hogy ha jelzem neki akkor lefekszik. Behódol nekem. Ez fontos lesz a továbbiakban. Sajnos, még kivinni nem tudom. Ma is próbáltam. Hibáztam párat, de végül megoldottam. Magamhoz hívtam, leszorítottam (megint) utána simán követettem. Mögöttem jött, bíztam benne, s el is fogadta én irányítok. Most itt tartunk, majd nyakörvet meg pórázt kell venni, akkor már más feladat jön. Igaz van öt hónapom, hogy rendbe szedjem.

Mért kutya? Valójában adja magát a dolog. Sosem titkoltam, Deny volt a daimonom. Mióta elment, van egyfajta hiány bennem. Ez volt az oka, hogy kutya. Az már kicsit más, hogy mért lesz állatom, s hogy milyen fajta. Előbbinek oka, hogy újra pofára estem. Sokat próbálkoztam, sokféle módon. Mindig zsákutcába, vagy fájdalmakba ütköztem érzelmek terén. Utolsó Suzy volt.  Mikor közölte, hogy rendbe szedi inkább a széteső kapcsolatát döntöttem, hogy akkor most volt elég. Inkább vagyok egyedül. A probléma ott volt, hogy tudtam, ha nem tudom hova levezetni a szeretetet megint szerelmes leszek. Esetleg bolond. Egy ideig Angyalra vezettem le, de tudtam nincs értelme. Arra jó volt, hogy legyen időm gondolkodni. Ennek lett az a következménye, hogy elkezdem kutyát keresni.
Első körben a több mint 300 fajta bent volt. Gyorsan kiszórtam a harciakat és minden terriert. Igazán mindig is a munkakutyák álltak közel hozzám. Igazán ami megfordult a buksimban: akita, husky, malamut, corgi, puli, border collie. Végül egy cikk jött velem szembe, vagy én mentem arra. Nem tudom. A választásom a border collie lett. Minden megvan benne amit szeretnék egy kutyába. Okos (nagyon), játékos (nagyon), kedves s aranyos. Bárhová lehet vinni, s tanítani. Engem is fel tud rázni. Meg volt a fajta. Én pedig szerelmes lettem a vörösbe. Ami valójában barna. Már tudtam, egy barna border collie kislányt szeretnék. Ez szépen hangzik, csak épp nem így működik. Elsőnek kell találni egy tenyésztőt. Akkor kiderül, hogy van kb 10-15, de mind a világ végén. Így írni kell. Meg is tettem. Sajnos sehol nem lesz színes mostanában. Viszont elárulták mennyi lenne a kölyök ára. Kicsit meglepett, mert a net 40.000-re tette a nem törzskönyvezettet, a papírosat 70-100 ezerre. Ehhez képest 180 ezer mindenhol. Ezt azért leírhatnák a tenyésztők. Aki akar így is akarni fog. Találtam is egy kennelt, ahol jövő tavasszal lehetnek színes kölykök.
Ez a kennel a Cranberry Cottage Kennel. Nagyon aranyos a tenyésztő, már lassan egy hónapja hol faggatom, hol érdeklődöm. Persze Chelsea csak nem akar tüzelni. Pedig… Basszus, Duke is annyira gyönyörű kutya, már biztos, hogy abból az alomból szeretnék új daimont. Mondjuk mit is várok “Chelsea egy igazi barátságos kiskutya. Imádja a simogatást, bújik, haverkodik. Elég bohókás kutya, mindig vigyorog.” Az apa pedig “Duke nagyon okos kutya, a gazdija rengeteget foglalkozik vele, dolgozik, nagyon kötődik.”

Hagyj üzenetet nekem