Igazából nem is hiszem, hogy elmondom mit takar a cím. Persze, úgy sem bírom ki. A bajom, hogy még sehol sem tartok, az oda vezető úton. Március iszonyat messze van. Addig is csak olvashatok, videózok, de az nem ugyanaz. A valóság az, hogy úgy tekintek a dolgokra, mintha udvarolnék. Na, ez így elég bugyután hangzik. Mégis ez az igazság. Ismerem magam, s kell hogy az érzelmeim valahova leadhassam. Erre kell még várnom. Hozok majd információkat, meg képeket. Közben húzom a napokat, számolom a szívveréseket. Jobb most dolgozni, mint itthon lenni. Akkor gyorsabban telik az idő. És arra van szükségem.

Addig is itthon, takarítok, rendet tartok. Sok tervem van. Talán a blog is végre elkészül. Mindig sok az elmaradt dolog. Az viszont biztos, hogy a feladataim kitartanak tavaszig.