Kicsit régebben voltam. Igaz azért twttr-en írom ki a történéseket. Munkálkodtam, megvettem az EFOTT jegyem. Volt egy Dramers találkozó is. Nagyjából ez volt a az elmúlt egy hónap ezt fogom hosszabban leírni.

A munka még mindig fárasztó, de szeretem. Jó volt, most hogy egyik munkatársunk kiesett. Jobban ment minden. Végre megtanultam könyvelni. (Két hét alatt két hibám volt, ami azért nekem belefér.) Szeretem azt is csinálni, más fajta odafigyelést igényel. Többiekkel is jól kijövök, igaz vannak kisebb összezördülések. Az sem a raktárosokkal. Ezek aztán megoldódnak, vagy nem teljesen. Rájöttem, hogy nem hagyhatom magam. Fura, hogy vissza kell üvölteni. Ha ez kell nekik…
Most jöjjön a cím miértje. Két hónapja ezt írtam: “Viszont, ha most valaki ismerős kerül a központba akkor már senki be nem meséli nekem, hogy nincs valami felsőbb irányítás. Legyen a kövi hat hónap.” Már akkor úgy éreztem, hogy túl nagy időt hagytam. Vagy túl kicsit? Azt biztos, hogy egyszer átírtam. Arra nem számítottam, hogy csak két hónap kell hozzá. Múlt hét kedden találkoztam Lana-val. (Ejj, de nem akartam már írni róla. Na mindegy…) Hol dolgozna máshol mint velem szemben. Most komolyan? Ne már… Elvileg ezen a héten végig ott lesz. Elismerem, jobban nézett ki, mint legutóbb. (Szokásosan szét is estem. Lapozzunk.) Az meglepett, hogy érettségi közben melózik. Rid megint leszerepelt  előttem… Jött, 5 percet se dumáltunk, s ment. Túl is lépetem az egészen a nap végére. Viszont ott volt a fejembe, hogy ez már lehet véletlen. Egy városrész nagyságú gyár egyik középvonalának bal szélén vagyok, elég kieső helyen, de mindenki ott van? Vicceltek? Akkor már gondolkodtam a bejegyzés címén. Aztán beszéltem Marcellal. Kiderült, hogy az anyjuk is ott fog dolgozni a központban. … Most gondold végig… … Itt az ideje hinnem…

Volt ügye nagy tali is. Fél év után végre én is elmentem. Jó volt, tényleg, de annyira nem fogott meg. Annyi, hogy tudtam arcokat (hangokat) társítani a nevekhez. Nagyon gyorsan eltelt az idő, Kianen-t is megismertem végre. Következő találkozásunk után mesélek róla is. Dina-t is ott ismertem meg, de mivel napok óta nem válaszol nekem, így nem látom okát mesélni róla.

Egy valakit szeretnék még megemlíteni, mivel kérdezte írok-e róla. Akkor írok: Kordy a munka társam, lásd megemlítettelek. Kép a taliról van, s Kianenn van rajta.