Szerencsém volt, s az első két győri koncerten ott lehettem. Egyszerre volt nagyon jó, és némileg csalódás is. Összességében, viszont továbbra is hallgatom őket, s megyek a koncerteikre.
Csütörtök:
Még nagyban dolgoztam, mikor jött az értesítés, hogy megnyertem a dedikált CD-t, és a páros belépőt. (Érted párosat, köszi! -_-) Adott volt, hogy megyek. Gyorsan átszerveztem a dolgaim, elintéztem mindent. Haza, majd vissza Győrbe. Közben megkérdeztem vihetem-e a fotómasinát. Meglepetésemre igent mondtak. Kicsit előbb érkeztem, így a Soulwave hangolását is hallottam, s egy számukat (Szélcsend) már a koncertre ismertem. Gyorsan megtaláltam a helyem, ott is maradtam. Soulwave egy fiatal zenekar. Számomra érdekes zenei világgal, de jók. Sajnos nem nagyon tudták az embereket felpörgetni, de ez a csütörtöknek, s annak volt köszönhető, hogy alig voltunk 100-120-an. Néha mellettük is elkapott a ritmus. A táncosabbak azért érezték a zenét. Rövid szünet után jött is Margaret Island. Találóan a Bolyongóval nyitottak. Szinte azonnal egy népdal jött, nem igazán ismertük, de jó feldolgozás (Dunna – James Bay). A Csöndednél már kaptunk pár szót. Egy számomra ismeretlen dal következett, Riptile. Kiderült, hogy új album készülget, erről kaptunk meg az egyiket. A Sárga levelek arról szól,milyen gyorsan történhetnek a dolgok, s felfogni sincs idő. Személyes kedvencemen volt a sor. (Igen első lemezes előadóknál ez a jó, tuti lesz a kedvenced. ) Érezd jól magad volt talán a leglazább, legdinamikusabb. A Minden felhő Lóci játszik nélkül is jó volt,de nagyon hiányzott. Reménykedtem, hogy valamelyik srác bevállalja, de ez nem történt meg. Mint kiderült a Szép vagy kívül a kacsacsőrű lányoknak szól, akik bármit megtesznek egy likeért. Már akkor átfutott az agyamon, vagyon hány embernek esett le, hogy nem kéne selfieni? A szakítós dal… Nem voltál jó, tényleg lehet rá tombolni, Viki szerintem még most is beleviszi azt a csalódást. Ringatót nem kell bemutatnom, ha hallod, ülj le, s élvezd ki minden hangjegyét. A következő lemez másik dala a Libikóka. Bocsánat, de nem emlékszem a történetére, viszont ez jobban tetszett nekem. Cave egy újabb feldolgozás. Kövezettek meg, de már nem tudom melyik volt ismerős. Végül a Lány sétál a domboldalon jött. Ez után levonultak, s az ütemes vissza-vissza után visszatértek. Csillagtalan kevés fényben, igazi összebújós szám. Végezetül egy utolsó tombolás volt az Esőre. Meghajlás, s függöny le, ez esetben kivonulás a közönség közt. o.O Végén mentem oda a CD-mért, gondoltam kicsit többet tudok beszélgetni bármi, akármi. Erre… Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Igaz, csak akkor tudok, ha valaki beszélgetni is akar velem. Hiába voltak jó fejek, kedvesek, aranyosak, én nem tartoztam oda. Öt perc járt nekem, s nem egy kis “barátság”… Még beszélgettem a ruhatáros sráccal, s végül haza jöttem aludni.
Szombat:
Ez más máshogy volt. Nekem biztosan. A nap folyamán egy Lóci játszik számot meghallgattam. Ó, nincs címmel. Ez jött, megérte. Aztán irány Győr. Kéve érkezem, így volt busz. Lóci játszik már elkezdett, de a helyem azért megvolt, szerencsém volt. Lóci egy hatalmas figura, 230 embert fel tudott pörgetni, s megnevettetni. Az egy szám amit ismertem, nos azt énekeltem, ezt pont észrevette. Meg is kaptam az reakciót, pirulás is volt. A Margaret Island ugyanazt a setlistet hozat. Ez nem is zavart, az inkább, hogy szinte egy az egyben a felvezetők is ugyanazok voltak. Egy igazán jó folt volt, Lócival közösen a Minden felhő. Így volt igazi, és szép. A koncert után szereztem setlistet. (Innen tudom a számok sorrendjét s címét. ) Lementem újabb dedikát kérni. Itt ért meglepetés, nem is ismertek fel. Utána Viki megdicsérte a képeim, de az előbbi miatt nem tudom kedvesség volt, vagy őszinte vélemény. (Nagyon jól esett ettől függetlenül.) Összességében minden a helyén volt, de pont ez volt a baj. Kicsit szabadabbnak kéne lenniük, kicsit többet adni, kicsit pihenni. Második nap végén úgy éreztem, hogy minden ki van számítva. Relatív még kis zenekar, fiatal. Jobb lett volna, ha igazi közönség találkozót csinálnak, ott bent a koncert teremben. Akár egy kis unpluged szinten, bevonva mindenkit aki maradt.
Elfelejtettem, fotózás. Végig a fix 50 F1.4 volt nálam. Igyekeztem ISO800 fölé nem menni. Szerencsére a Rómer Ház fényei elég jók voltak. Számomra szép, s nekem kedves képek születtek.