Fura volt, a mai nap. A postán elég egyszerűen mentek a dolgok. Oda, ott kicsi várakozás, aztán üzemorvoshoz mentem. Na itt már kicsit féltem legutóbb elutasítottak, így most csak arra válaszoltam mit kérdeztek. A szemem meg elég rossz, még mindig. A bal. Mindegy. Az, hogy ott jártam még a rendszerben volt. A dokinő mindent tudott, és… Most alkalmasnak ítélt. Nem tudom mi változott az elmúlt nyolc év alatt, de boldog vagyok. S kíváncsian várom mi lesz. Itt a két papír.

A másik amiről mesélni akartam, hogy találkoztam Lana-val. Úgy döntöttem, hogy nem az egy órási busszal megyek, inkább a kettessel. Kávé a Mandulában, majd a buszhoz. Ott láttam meg. Igazán, mint mindig letámadtam. Mentségemre legyen mondva, neki nem szoktam köszönni. A köszönés, olyan végleges. Megszoktam, hogy nem teszem. Az elején jól elbeszélgetünk, aztán érzékenyebb témára eveztünk. Akkor akadtam ki, mikor mondta Rid így is ki lesz akadva, hogy velem beszélget. Előtte még ő kérdezte, mert haragszom Rid-ra. Vajon? Szóval, tartozom egy bocsánat kéréssel neki. Rid meg… Szóval igen. Nem elég, hogy elvette a szerelmem, még a barátom sem maradhat. Mindegy, hogy ez mikor történne meg, mindig is féltékeny lesz rám. Ezt egy ideje éreztem.
Mikor elment, egy kicsit rossz volt, aztán felpörögtem. Ma egyébként is pörögtem. Rájöttem, hogy így a legjobb lezárni,ha látod nincs már ott semmi ami volt. Sok apróságra rájöttem, ezt el is mondtam Lana-nak, persze fel sem fogta. Látom, Rid ugyan azokat a hibákat véti amit én Tina-val. Egy biztos, ha ez a kapcsolt házasságig fajuk, akkor én nem akarom látni. Nem akarok egy kiégett embert, s egy csalódott nőt figyelni. Elég két ilyen ember az életembe.

Amire rájöttem ma, hogy ha párom van, akkor képes vagyok megállni.Megállapodni. Ám, ha nincs senki, akkor olyan mehetnékem van,hogy nem tudom hol állnék meg, vagy meddig jutnék. Az biztos, megfogadom öcsém tanácsát, nem görcsölök hogy legyen “ágyastársam”. Sok apróság jön ebben az évben. Apránként majd mesélek.

Ó, utóirat: Minél hívőbb vagy, s minél jobban biztos vagy abban, hogy mért vagy itt, s mi a célod, annál inkább elveszted ezt. Tapasztalataim, azt mutatják, hogy az igaz “hívők” a legnagyobb hazugok. (Mert maguk igaznak érzik cselekedeteik, ám ezek társadalmilag, s etikailag nem elfogadottak. Egyszer elmesélem.)