2015. Április. 27
“Nem híres fotós szeretnék lenni, hanem olyan akinek szeretik a képeit. Akikről készül, s akiknek készül. Szerelemből fotózok, nem vagyonért, hírnévért vagy megbecsülésért.” Ezt írtam januárban, mikor még nem is fotóztam a ZeroDay-t és a mazsoretteseket.

2013. November 15
A fotózás számomra a pillanat megragadását jelenti. Az emlékek elevenítését.Egy pillanat, amit kiragadunk az időből. Előtte is történt valami, s utána is. Minden kép egy történet. Mindegyik köré fűzhetnénk egy egész könyvet. Legye szó egy kis állatról, emberről, vagy csak egy tárgyról, s néha mi mesélhetne többet egy tájképnél. Hiszen lehet ott ütközött meg két hatalmas sereg, míg évszázadok múlva ott mondta ki valaki a boldog igent. Egy állat fotója már maga a történet, hogy került oda, és mit csinált épp. Egy tárgy, épület, szobor megkérdezteti, hogy kik készítették, mi célból, az idő hogy bánt vele. Végül az ember… Csak néz bele az objektívbe, és mesél. Elmondja minden gondolatát. Mert az objektív mindent lát, láttatni enged. Nem elfogult, és nem szépít a dolgon. Az már a fotós teszi. Megmutatja az ember. Mi pedig csak nézzük, és úgy hisszük ismerjük őt, a gondolatait. A fotózás megmutatja a világot, úgy ahogy mi látjuk, nyersen valójában.