Az egész úgy kezdődött, hogy a vidékiben a kezembe nyomtak egy sört…
Na jó, valójában nem. Felhívott Anzo, hogy nem-e megyek vele és Amy-vel bulizni kicsit. Még jó, hogy mentem. Kicsit körülményesre sikeredett szervezés után végül eljutottunk arra a pontra amit fent említettem. Míg megittuk a sört kitaláltuk, hogy menne menjünk. Az első állomás így az Iparos lett. Nem tudom, hogy egy vagy két sört ittuk-e, de már az is éreztette hatását nálam. Amy.vel most is gyorsan egymásra hangolódtunk. Úgy tűnik csak kettesben nem megy igazán. Persze semmi sem ilyen egyszerű, éhes volt mi pedig máshova mentünk volna. Anzo akaratos volt, Amy makacs. Mikor elmentünk egy kebaboshoz jöttem rá, hogy mért nem ismerem Amy rosszabbik oldalát. A válasz az orrom előtt volt. Elkényeztetem. Nem tudok, s nem is akarok. Én nem ettem semmit,amit nem bánok, később ettem. Anzo kínálgatott nagyon, így bele faltam a kajájába. Papirosul ettem. Amy-nek meg a hasábkrupliját majszoltam. Valamiért annak nem tudok ellenállni. Miután ettünk elmentünk Shadow-ba. Ha jól emlékszem, márpedig az emlékeim ködösek. Itt mutattam meg Amy-nek a Vallomásom. Féltem, de már nem annyira, volt elég pia bennem. Ő volt az utolsó aki elől szándékosan titkoltam. Kaptam egy ölelést, s biztosított róla, hogy semmi nem változott. Továbbra is szeret engem. Nagyon jól esett, és meg is könnyebbültem. Viszont el jött az idő, s neki haza kellet menni. Anzo-val elkísértük. Kicsit meg lepett mikor az anyuja nyitott ajtót. Nem igazán akartam, hogy így lásson. Ez viszont nem tudom mért érzem úgy, hogy a nagymamájának jobban örültem volna.
Vissza tértünk végül az Iparosba.