Gyengéd volt a szél, nem is fújt igazán. A nap? A nap, viszont minden fényét ránk öntötte. Feküdtünk a búzatábla közepén, s semmire nem volt gondunk. Testén játszottam egy búza szállal, mikor az oldalához értem fel nevetett. Ott nem fedte már a póló. Lassan felfelé kalandoztam. Kört írtam a melle vonalán, s folyattam egészen fel a homlokáig.
A nap elindult megvetni ágyát, s a tájat vörösre festette. Kedvesem haja, mint a láng felragyogott. Hirtelen ült fel, s rám ugrott. Mosolyában ott volt a játékosság, s a szerelem. A szél kicsit feltámadt, a búzaszálak meghajoltak, a haja pedig égette őket. A nap ezzel mit sem törődve fojtatta megszokott ritmusát.
Kezét a szememre tette, s kicsit mozgolódott rajtam, mikor elvette a szememről, csak a sziluettjét láttam. A nap pont mögötte volt. Lélegzetelállítóan futottak teste vonalai a földig. Továbbra is hogy ne lássam elfordult, s levette nadrágját. A nap szemérmesen alábukott. Kedvesem pedig eltűnt a táblába.
Hallottam körülöttem zizegni a búzáz, majd egy érintést a vállamon. Mire da néztem már sehol sem volt. Felálltam, s elindultam utána. Sehol semmi mozgás nem zavara a tájat. Meregettem, szemem majd, vissza mentem. Ott feküdt, és várt rám.
Felült mikor a plédre léptem. Megfogta nadrágom, s a gombokkal vacakolt. Húzta az idegeim. Oda hajolt a hasamhoz, megcsókolta, még egy gomb megadta magát, megint egy gomb s megint egy csók. Hamarosan lekerült rólam a nadrág, s a boxer is. Álltam, s figyeltem.
A Hold megerősödött és ezüst színűre festette a tájat. Kedvesem, mint gaz boszorkány, meztelen közeledett felém. Kinyújtotta karját, s megfogott. Kicsit erősebben mit vártam, így megugrottam. Mire érzékeltem volna. Szájába vett. Lassan mozgott, éreztem a nyelvét, ahogy végig húzza a szerszámomon. Nem sokáig folytatta, más terve volt. Fejét a pólóm alá dugta, s úgy csókolt egyre feljebb. Mellbimbómál kicsit meg állt, és ráharapott. Közben testét, az enyémhez szorította. Kezével követte teste mozgását, s a Polóm már a földön is volt.
Megfogtam a fenekét, s a földre döntöttem. Vadul csókolta számat, nyakamat. Engem viszont már elvakított a vágy. Lassan csúszat belé, vigyázva. Még így is kicsit felszisszent. A tempót, hirtelen s gyorsan váltottam. Karma mélyen a hátamba vájt. Lábaival körül fonta teste, és igazított a ritmuson. Nyakára hajoltam, kicsit megharaptam, s megcsókoltam. Majd feljebb mentem, s a fülét haraptam, csókoltam. Arca egyetlen porcikája sem marad ki.
Végül halk sikkantás, majd az én elfojtott hangom jelezte, szépek a csillagok. S a kórus zenget. Nemsokára egymás karjaiban, a csillagokat néztük. Figyeltük miképp hull alá, egy meteor. Majd álomba merültünk, amiből csak a hajnali napsugarak ébresztetek.

2012.I.26. (Rogue)