Álom… Mert elhiszem.

Vágyom, hogy úgy legyen mint szeretném. Tudom, hogy jobb lenne úgy, mint képzelné. De ki vagyok én, hogy ami most van megváltoztassam. Megtudom változtatni… Elhinni, hogy mindez nem álom. Vágyaimon áttiport keserű valóságom. Minden lépésével lerombolt egy álmot. Építkezem, mindenem e kicsin légvár.
Agyam oly dolgokat sző miközben pihenek, hogy nincs menekvésem. Minden reggel egy gondolattal ébredek. Ami egész nap elkísér csendesen. Váratlan felbukkan elmém tengerében. Elmosva mindent mire figyelnem kellene. Majd ahogy jött, oly hirtelen, csendesen elvész mérhetetlen mélységekben.

Mért hiszem, hogy álom ez?