“Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy bátyja, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.”

Mindig is megvolt, hogy 3-4 embernek én voltam a titokgazdája. Most is 3 barátomnak. Titokgazda alatt nem azt értem, hogy elmondják a legnagyobb titkot, hanem a mindennapok gondolatait, a kapcsolataik részleteit, és alkalom adtán segítséget kérnek. Jó dolog, de ettől az ember úgy érzi magát, mint egy UFO. Kivülálló, a szerelmet távolról néző. Nem rossz ez, de mikor azt látom, hogy a másikat egy kissé sem érdekli a barátom titkai. Na, akkor már elgondolkodom, hogy mért ő a sikeresebb a nőknél. Nem ez volt az első, és messze van hogy utóljára lássam… Mikor engem meglát valaki, eldől, hogy mi a kapcsolatunk sorsa. Titokgazda, barát, haver, szerelem… Egy közömbös valaki.

Fel nem foghatom, mi az ami egyesekben meg van belőlem hiányzik. Szépség, erőnlét, pénz? Sokszor töprengek ezen, főleg látva a statisztikáimat. Félelmetes mennyire nem érdeklem egy kép alapján az embereket. Ezzel szemben van aki így is tud kapcsolatot alakítani, közben van egy párja, egy csaj aki imádja, és még eggyet be hoz az életébe. Mellete a fenetudja még mi van… Igen, elkeseredett vagyok. Az elmúlt 26 év nem azt bizonyította, hogy valaha valaki sírna utánnam. (Volt, de az a megszokott élethez való ragaszkodásnak szólt.) Vagy kikezdenének velem. Persze vannak hibáim, de neki is. Én legalább hűséges vagyok, s nem játszok érzelmekkel. Bár lehet ezt pont az életútam adta.

U.I.: Felhívom az emberek figyelmét az oldat lévő “Blogomról!” szövegre. Ha valakinek nem tetszik a bejegyzésem, távozzon. (Így is gondolkozom, hogy elbújok. Írni fogom, csak nem publikálom.)