A dolgok menete…

Félig lusta voltam, félig azt sem tudtam hogy fogalmazzak…
Megint sikerült a saját csapdámba esnem. Ha mindent kiírok, akkor szivok, ha nem akkor meg bennem marad. Kár, hogy a felhívásomat semki nem veszi komolyan. (Lehet el kéne rejteni a blogom? De akkor mi értelme…)
Utóbbi időmet Rebiknél töltöttem, adott hogy ezt mesélem el. Virágról nem tudok mit mondani, mert nem komonikál velem. Bár mással sem, úgy néz ki. Ha ez miattam van akkor elnézést mindenkitől, ha akkor már tudom. Máshogy cselekszem. Egynap allat “leliliomtipróztak”, és belefutottam ugyan abba ami Tinával is volt. (Első mondata mikor megismertem.) Bogával tényleg nagyon jóban vagyunk, sajnos (nem csak a korunk miatt) ez nem jó ötlet. Messzire mentem. (S lehet megint csak hinni akarok.) Elértük a maximumot amit a barátságunk adhat, erre nekem el kell tünnöm. Szívás, túl élem, remélem Ő is. Megérteés miatt, a végén már az a hosszú egymás szemébe nézés, s az hogy hozzá is kötöttem egy illatot. Abba hagyom. Sajnálom, és kész! Meghoztam a döntésem!
Voltunk Pécsen tegnap. Már rég elakartam jutni oda. (Közben láttam Bonyhádot is, csalódtam benne. ) Munkácsy trilógiáján is voltunk. Nem részletezem, ledöbbentő látni kell. Fél órát voltunk bennt, de csak 10 percnek éreztem. Pécs szép város, sok kis utca van, nem köz. Lehet rendesen csavarogni, eltévedni, meg hegyet mászni. Igen, a csajok is szépek arra felé. A 10 órás buszozás nem nézve szívesen mennék újra. EdE meg költözne! xD
Végül is sikerült mindent bele írni. Ügyes vagyok, semmi nem maradt ki. 20 év múlva, már mesélhetek “Így jártam anyátokkalt”!

Hagyj üzenetet nekem