Felnéztem, s ott álltál. Tartásod merev és elutasitó. Szemed rám szegezve, választ kérve. A csók szenvedélyes volt, és mindkettőnket elvarázsol. A világ egypillanatra elfelejtett minket, az idő kizökkent és egymáséi voltunk. De nem ezt igértem, csak azt kértem hunyd le a szemed egy kicsit. Biztál bennem. Én arcodra tettem kezem, szempilláid néztem ahogy remegnek. Lassan tarkodra csusztatam kezem, s hajadat csavargattam. Éreztem böröd kiván engem. Közel hajoltam acodhoz, sóhajod lágyan simogatott. Lehunytam szemem, ajkadra szelíd csókot leheltem. Lélegzeted megakadt, és én újra csókoltam. Szenvedélyel, minden elfolytott szerelmemmel. Az egész csak egy pillanat volt, s elmúlt. Szebedben már nem az a boldogság látszik. A csók eltaszított tőlem. Szemed kitartóan kérdez, és nem érit mért tettem. Pedig a válasz egyszerű: Szeretlek kedvesem!