Pár hete mutatták még csak be a Pandorát, de máris a csillagok közé kerültek a szereplői. A könyv írója Peter Paul, melyből a film készült, kifejezett kérése volt, hogy ne ismert szinészeket szerepeltesenek, és hogy magyarok legyen. A boszorkány alakító Vimira Prince, egycspásra a férfiak álmává, a fiatal lányoknak pedig példaképévé vált. Mikor megtudtam, hogy én készíthetem az első interjút vele, boldog voltam, de féltem is. Féltem, mert sok kérdés jutott eszembe, és az elvárások is az olvasóktól. Remélem sikerül teljes képet adnom Vimiráról, úgy ahogy én láttam, kedves, határozott, okos, szépséges és szerény nőnek ismertem meg.

Riporter: Mit szólsz a film sikeréhez? És miképp éled meg?

Vimira: Paul, a producer Terry Jonson és Robert Fay a rendező eljött a tánc órára, még senki nem tudta, hogy mit szeretnének. Egy váratlan pillanatban Igor felugrott, oda futott hozzám, és annyit mondott: “Őt szeretném, más nem kell! Már ha neked is jó?” Furcsán nézhettem rá, mert Terry jött és elmagyarázta, hogy mire is kellek. Két héttel késöbb már a stúdióban voltam. A film sikere abban rejlik, hogy mindannyian a rendezőtől, a futárig mindenki élvezte, és szerette a munkát. Az életemet nem változtatta meg, ma is ugyan úgy járok táncolni, és a közértbe, sőt ugyan ott lakom.

Riporter: A könyvet olvastad?

Vimira: A könyv már azelött sikeres volt mielött engem megkerestek. Persze, olvastam. Szeretem a fantasy könyveket, így nem is gondolkoztam mikor kérdeztek.

Riporter: A filmben vannak akrobatikus, és harci jelenetek is. Magad csináltad őket?

Vimira: Igen, mindenhol én vagyok. A kaszkadőr kordinátor Jack Herrison sokat foglalkozott velem, szerencsére gyorsan tanukok, így hát engedte, hogy én csináljam..

Riporter: Mióta táncolsz?

Vimira: Mióta az eszemet tudom. (Nevet.) Három évesen kezdem el balletozni, majd felsőben ritmikus gimnasztikáztam. A gimnázium végeztével, az egyetem lefoglaltam minden időmet, így abba kellet hagynom, és inkább hetente kérszer járok táncolni.

Riporter: Mesélj a gyerekkorodról, a szüleidről.

Vimira: 1986. Január 22-én születtem írországi Dublinban. Anyukám ír származású Aoife Flanagan tanitónő, apukám Prince Igor, informatikus. (Még írországban angolosította a nevét, Herczeg Istvánt.) Mikor 3 voltam költöztük Győrbe, és kezdtem el járni Tánc-, és képzőművészetibe. Rettentően átlagos gyerekorom volt, de sokat szekáltak a vörös hajam és alacson termetem miatt, most is csak 160 centi vagyok. (Nevet.) A szüzességem is csak 18 évesen a gimis ballagás után vesztettem el. (Mosojog rám.) Egyetemen pszihológiát tanultam.

Riporter: Mi volt kedvenc jeleneted, és ruhád a filmben?

Vimira: Nehéz egyet kiválasztani, de talán az mikor belépek a képbe, és harcolok Adorrével, a vérfarkasok ellen. Az összes ruhát szerettem, Marta Tebb nagyszerű jelmezeket készített. A kedvenc a visszatérő lakk overál, és a “vadászathoz” használt overál.

Riporter: Látom most is egy érdekes farmer overálban vagy.

Vimira: Igen. Ez a kedvenc. Csukjám is van, és a vállamtól induló zipzár, nem is látszik. (Mosolyog.) De van több is otthon.

Riporter: Végül. Üzensz valamit?

Vimira: Köszönjük mindenkinek, aki annyira szereti a filmet mint mi. Köszönjük a leveleket, a támogatás, mindent. Paul szavaival búcsúzom: “Varázslat az Élet, illúzió a Halál.”