Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni!
Egy érzelem
Egy titkolt érzemem,
Ez mérgezett meg,
Életem már szétesett,
Várom a végzetet.Kis fények elvesztek,
Útam végére érkezett,
S csak ülök csendben,
Várom valaki itt legyen.Sötét lelekem kietlen,
Figyelem a neszeket,
Senki nincs már velem,
Félek örökre idevesztem.(2010.VI.11.)
