Mégmindig fáj a fejem…

Tegnap volt Levir ballagása. 6-kor kezdődött a nap. 8-ra jöttek értünk, és 9-kor kezdődött. Egy órás volt, találkoztam Hajnival is, és Gáborral. Az ünnepelt végül nem dopta hátra a csokrot, de vett telefond! A rokonsággal elvoltunk. Jó volt, kb. 7-kor mentünk le pályára. Arra emlékszem, hogy szinte csak söröztem, és volt 2 fontos beszélgetéesem. Szerencsére emlékszem rájuk! Máté meg nagyon jó fej, kellemsen csalódtam… 3-4 között mentünk haza. S egy trabiban aludtunk! Király volt!

Találkoztam Anival is tegnap. Mivel már egy kicsi – tényleg nem sok – pia már volt bennem, kérdeztem, és mondtam is olyat amit amúgy nem tettem volna meg. Elmondtam, hogy nem birok Rajta kiigazodni, és hogy sejtem a blogomat olvasa. Előrébb nem lettem, főleg hogy kaptam egy puszit! :$ Tuti megfogok Tőle bolondulni, vagy reménytelenségig bele szeretek. :$

Holnap újra munka, s a hétvégén rájöttem I’m no Superman… (A Dokik zenéje, Lazlo Bane előadásában.)