Megvolt az I. fok. Négy óra negyven (4:40!!!) percet vártunk. Végül azért jól sült el.

Bemente, erre “Alsónemüre vetközön!”, mint a katonasági alkalmasságin. Rendes volt a dokinő, majdnem a számba adta a válaszokat. Kimentem, vártam, majd szóltak hogy jön a munkaügyi szakértő. Én meg csak néztem. 8) Bementünk, Gábris nem jöhetet, és elkezdett kérdezgetni. Mint egy szpiológiai teszten, én vártam türelmesen, majd kérdezgetem. Nem értettem, mért hívtak át. Mért kérdezgetnek. Kiderült, hogy rehabilitációs járadék lesz belöle. A munkaügyivel kell együtt müködnöm. Mit nem modjak nem nagyon hiszek benne, de kiváncsian várom. Hat éve járok hozzájuk, és csak egy munkát szereztek, azt is csak azután hogy minden szembejövőt leüvöltettem. Kb. 4-6 képzésre jelenkeztem, persze egyre se kerültem be. 20 hónapig lesz a támogatás, és megpróbálják összehozni a hobbim, a iskolámat, és a munkaerőpiacot. Vajon mi jó nekem? Várom mi lesz a vége! Magyarázott még pár dolgot, de azok nem fontosak. Kérdezte mennyi barátom van, mondtam hogy nem túl sok. Pár perc múlva szól hogy barátkozzak, mozduljak ki otthonról. Kitettem a kiakadás jelzőt. Megmagyaráztam neki, hogy ha valahova menni akarok ahhoz kell pénz, pénz csak munkával szerezhetek, ergó ha dolgozhatnák végre lennének barátaim. Miután ezt kifejtettem elkezdett csitítani, ne legyek már ideges… Nem sokkal ez után távoztam. 30-60 nap mire jön a levél, hogy mi lesz. Bár tudnám mi tar ennyi idejig. Az egész folyamatod blogolni fogom, valószinüleg rehab cimkével.

Egy apróság még jól esett. Ma láttam Ivit. (Nem fogom elárulni ki Ő, mivel sok okból nem is próbálkozhatom nála.) Eddig inkább csak képeken láttam, de most, kb. 50 centire volt tőlem, megtudtam figyelni az arcát. Sokkal szebb mint képeken. :$ Ezek az apróságok, amikről ők nem is tudnak feltudják dobni a napom.

Márti jóvolt a beszélgetés, köszi és puszi! (k)