Voltam szánkózni a szánkó pályán. Négyen mentünk: Ani, Bálint, Gábor, én. Jó volt, volt pár bukás. A bobal csak egyszer sikerült normálisan leérnem. Nem is tudom mit írjak? Egyszer, majdnem oda léptem, kezem az arcára tettem volna, és megcsókoltam… Volna. Meg is kérdezte miaz, semmi szóltam. Persze a szívem meg dobperrget! :S Figyeltem Anit, kerestem olyan mozdulatokat, amik arra utalnak tetszem-e Neki… Nem találtam. Mindegy a hóban mászkálás jó volt. Miután haza értünk írtam még egy verset neki, SMS-ben.

Kihagyott alkalom

Ott kint minden fehér,

itt bennt a tűz ég,

ülök lángját figyelem,

s félek minden elveszett.

Sosem érezhetem ajkát,

nem foghatom derekát,

elmúlt az alkalom,

hogy tudja Rá vágyom.

Bár tudom még láthatom,

kimondani nem tudom,

hiába minden bátorságom,

csak ezt a versed adom.

2009.XII.20. (Ani)

Megnéztem az Avatart (Avatar), engem elvarázsolt. 9/10

U.I.: Nem akartam új bejegyzést, míg Ani nem látja az ez elöttieket. De ez van…