Mostanában rengeteget olvasok. Megvolt három Arthur Herzog könyv (a Hőség dlinkico, a Rajzás dlinkico, és a Delej dlinkico). Most Anne Rice extico-tól Lestatot olvasom, még vagy 450 oldal! S jobb mint az első rész!

No az emberutálat része:
Reggel az oviban, gondoltam megcsinálom a reggelim, mert siettem futárkondi. Elkértem a a kenyeret – kettőt – a tegnapi uzsival együtt. Letettem az asztalra, erre rámrivall az egyik dajka ?Nehogy megedd amit az óvónőknek vágtunk.? Néztem is, mint a boci. (A igazgató asszony is.) Csak annyit tudtam mondani: ?Ezt úgy kértem, de azért köszönöm, hogy meg gyanúsítottál.? Ezzel én le is rendeztem magamba. Tettem tovább a dolgom. Délután mikor mentem az uzsimért, a legidősebb dajka, szól nekem. ?Kegközelebb, kérd meg a lányokat, hogy csinálják meg neked az ételt, szívesen megteszik majd, ahogy én most is!? Lényegében le lettem szidva, hogy mért szóltam vissza. Erre már inkább nem szóltam semmit.

Ja, és fáj a torkom, de nem lent a garatnál, hanem felül, ahol az orrüreg találkozik a szájüreggel! Biztos a hideg miatt.