Csak az elmúlt két napomat mesélem el!

Tegnap: Volt hangversen, így átkellet rendezni a tornatermet. Várok nyugisan az irodámban (azaz a szertárban), erre berobban 3 dajka. Leraknak 3 padot, és elmennek… Kérdezem: kellek? Kelletem még 1 padért, és 3 székért. Elmentem vissza jöttem velük, ő kimentek. 20 perc múlva jön egy óvónéni, hogy egy padot még hoznom kellet volna. Persze nekem nem szóltak. Később már úgy hallottam vissza, hogy nem segítettem nekik! Ideges lettem, kicsit lehordtam őket… Csak elfelejtetem hogy ciginél találkoznak. Bár nem lett belőle semmi!

Ma: Ma is zenei akármi volt. Most az előzőből tanulva, egyedül csináltam mindent… (Szeretném a Hóvirág csoport nagyjainak itt is megköszönni a segítséget.) Előadás után kaptam kb. fél órát h 12 padot a helyére tegyek. (Újra segítséggel) sikerült. Többször elmentünk a dajkák előtt, de egyik sem szól csak jóval később. Rossz padokat vittünk. A kékek a torna termiek! Gondoltam faja, de mértem akkor amikor kikerültek minket? Erre már csak annyi mondtam: nem az én bajom!

De volt két jó is: Nagyon jó kedvre derített, hogy láttam mind a 200 gyereket egy helyen. Felpörgeti az embert! A másik, hogy fényképezőt kell szereznem… Láttam ahogy egy kislány arcon poszilja az egyik fiút (nagyok voltak). Szívesen lencsevégre kaptam volna… Meg az előadáson is sok mindent!