A tinta is olyan fakón fog már
Nem látom mit hozhat még a világ
Elveszek a beton dzsungelekben
Nem találom többé itt a helyem

Hiába nézlek téged, s szeretlek
Boldogság már kiveszett belőlem
Reggelek sem hívnak, mint régen
Arcod sem nyugtat többé engem

Elhagylak, és ezt a zord vidéket
Árnyékok tánca a világ legvégén
Hozzájuk tartozom biztosan tudom
Ne várj rám, én voltam a te átkod

2011.IV.14. (S.Csenge)