Üres csend mutatta félhomály
Hangtalan sikolyom megtalál
Talán meg mutatod mi a világ,
Hol a szép világosság?

Addig is várok Rád szörny magamban
Szólok de nem mondok hallotnak
Legyen ez a vég, vagy halálom napja
Én várok magamat szét marcangolva!

Jöjj, hozd reményed nekem
De ez, nem hiszem segítene
Szobám már rég zárkám
Hallot virág nyílík ablakán

Lassú alkonyt nagyon várom
Minden bú, s sötét e világon
Életed vize részegítő italom
S egy csepp véred magzatod

Éj s vele a rettenet,
Nekem tán éltető elemem?
Minden egy, és egyetlen
A világ mindenki ketrece!

S én nem leszek egy helyen veletek!