Szavak tűnnek el a semmibe
Fények vesznek el a ködben
Kezem imára kulcsolva kész
Szépen kihunyt minden remény

Gaz világ csak elszakít tőlem
Nincs mi börtönőröm lehetne
Éj hálójának fogja vagyok
És már sosem szabadulhatok

Vigaszt most nem nyújt semmi
Este leple térdre kényszerít
Karok nyúlnak, lehúzzanak
De ébredésem nem nyugtathat

Tina
2005, IV. 19