Felnézve az égre, nem látlak már Téged
Elhagytál, eltűnt veled minden álom
Nincs mit mit a jövőtől várhatok
Eltűnt az őszből a szép, s nyár sincs többé

Nem hagyhatom elfeledni mosolyodat
Mindig kezemben a fényképed, oly szép vagy
Kereslek a téren, s a város minden részében
Bár tudnám merre lehetsz, merre lehetsz

Este, ha felnézek az égre, gondolj rám kérlek
Én itt vagyok, és a Holdat csak érted bambulom
Ölelésedre gondolok, s mily jó volt ezernyi csókod
Mit többe már meg nem kapok, nem kapok

(Újfent saját – Az elhagyott)