IceCat

Search by tag: vers

Hányszor

Written on 2014-11-25 in Személyes

Hányszor nyersz, és vesztesz,
Hányszor mondod elég lesz,
Hányszor hiszed már itt vége,
Hányszor folytatod reggel.

Mért hiszel el mindent,
Mért nem engesz el minket,
Mért vágyom mégis mindenem,
Mért kérded hogy még hiszem.

Hány út vár vajon ránk,
Hány vita, és szép órák,
Hány elfeledett kívánság,
Hány elhagyott álmon át.

2014.XI.25.

Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült

Nia

Written on 2014-10-15 in Személyes

Hiába nézek szemedbe
Nem találom helyemet
Képekbe kapaszkodom
Nélkülük semmi sem vagyok

Fakó fotón arcod ragyog
Az utam így mutatod
Elhagyott erdő lelkem
Sötétben fényed reményem

Hiszel egyáltalán bennem
Tudod-e ki vagy nekem
Figyelem mozdulatot
Egy csókért minden feladok

2014.X.15. (Nia)

Háttér: Nia fénye Mutat

Régi barátom

Written on 2014-04-22 in Személyes

Viszlát régi barátom,
A múltat most itt hagyom,
Emlékeket neked adom,
Álmokat mind kidobom.

Ne feledj kérlek minket,
Őrizz szép emléknek,
Vad szerelmeknek,
És kedves embereknek.

Nézz vissza bármikor,
Kívánj szebb napot,
S ne add fel kívánságod,
Mi sem adjuk a te álmod.

2014.IV.22 (IceCat)

Elfeledett

Written on 2014-01-23 in Személyes

Elfeledett

Gyere figyelj kicsit kedvesem,
Nézd hogy szerte foszlok mindenem,
Elveszik egy hangban az életem,
Semmi nem marad meg nekem.

Nincs más csak egy álomkép,
Veled vagy nélküled meghalnék,
Elmosódott a valóságban élnék,
Elfeledett világot szeretnék.

Nézd hogy változik a világ veled,
Minden lassan elsiklik mellettem,
Nem marad ki megőriz emlékeiben,
Elfelednek mint a tündérmeséket.

Nincs más csak egy álomkép,
Veled vagy nélküled meghalnék,
Elmosódott a valóságban élnék,
Elfeledett világot szeretnék.

Hallgasd a szavak mit sem érnek,
Visszhangok elhalnak a szélben,
Hangon nem hallatszik néked,
Eltűnök a hajnali napkeltében.

2014.I.20.

Háttér: KisRókának Mutat

Csend vagyok

Written on 2013-06-03 in Személyes

Egyetlen gondolat vagyok,
Meg nem szólalhatok,
Magam a csend vagyok,
Pusztán nyugalmat adok.

Benned élek nyugtalan,
Dühödet miattam van,
Hatalámát én adtam,
Mert megszólaltam.

Féktelen vagyok most,
Eszeveszett bolondod,
Elhiszed bármit mondok,
A vér már le sosem mosod.

2012. VII. 03.

Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült, emiatt elnézést az esetleges hibákért.

Szinesztézia

Written on 2012-02-19 in Személyes

Csupán csak halk szavak, mit a csend megmutat
A hangok, csak festik a színeket, mit a szóval láthatsz
Elmaradnak a képek, s kifakult lesz a csend fénye
Nem tör át a sárga, nem színezi semmi szépre

Színfónia lesz a öröm, s a bánat minden hangja
Ha egyszer felcsendül, még a szó hangos kiáltása
Hangokon szállnak, majd messze mind a színek
S a kép, mint festmény már nem lesz háború szürke

2012.II.19

 

Dühkatlan foglya

Written on 2012-01-12 in Személyes

Mélyből jövő öblös ordítása odalent a fogolynak.
Kőböl készült mély verem tábla jelzé, “Dühkatlan”.
“Tán vétettél valamit jóember ártatlan párának?”
“Szívem adtam galambomnak, mely’ oly’ lakatlan!

“Szegény emberek gyermeke mi más becsesebbet adhat?
Mást nem kértem cserébe szerelmét, mély érzelmeket kaphat!
Törte össze csúnyán, kacér mosollyal arcán dobta folyóba.
Hamvas pamut puha arcán folyt könnye bele tóba,

Mikor kedvesét belé löktem alant hínáros csónakzázó tava,
Kert végében birtoka messzi végén könyörgést senki se halja.
Testét kötözve szedték ki, iszapos pocsolya mélyéről, hideg hajnala,
Mának. Fakóra festett arcáról azt olvasta orvos, “Meg vagyok halva.

(Levirtól kaptam! Köszönöm!)

Csenge vers

Written on 2011-11-15 in Személyes

Tűsarkakon imbolyog a boldogság,
Mint olcsó céda.
Kit eldobott annak nincsen álma,
Nincsen célja.
Mégis felment a boldogság ára.

Reggel nekem

Written on 2011-09-21 in Személyes

Remegő sugaraival köszönt a hajnal,
Rémálmából izzadva ébred már az utca.
Elkószált gondolatok találnak meg újra,
A gyenge lámpa fények aludni indulnak.

Hunyorognak a álmos fák felletem,
A reggelel lopva elvitt tégedet.
Buszom szalad velem messze előre,
Nézem ablakán, ahogy csíkokat fest.

Cigi a számba fájdalmasan nyög egyet,
A fű tüsszent, mikor a hátára ejtem.
Allatam a beton sem kedves velem,
Minden egyes ráncát megmutatja nekem.

A hid megmozdulni készül felettem,
Súlyos terét könnyedén rám vethesse.
A sinek elfutnak a vételenbe, nélkülem,
Itt hagyva minden követ, mint kétségemet.

A kapu pislog szemembe, zöldet – vöröset,
Végül kényszerből sóhajtva csak beenged.
A szék, a gép utálkozva nézi testemet,
Gontalataikban már réges-rég elfelejtettek.

2011.IX.20 (Ivi)

Prince Igor – Reggel nekem

Veled lehet

Written on 2011-04-06 in Személyes

Minden út hozzád csak vezet
Minden csak rád emlékeztet
Figyelem minden szíverésedet
Várom mikor velem leszel

Az élet nem tetheti ezt velünk
Csak egy apró kapocs mindenük
Mit tehetek még meg értünk
Lehet már így is elvesztünk

Nem hiszem, hogy jó lehet
Egyedül már minden elveszet
Veled még hiszem, jobb lehet
S egyszer mindent elfelejtetek

(2011.IV.05) (S.Csenge)

Erre vagyunk

Igor Castle, Pázmándfalu, Hungary

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!