Pár hete mutatták még csak be a Pandorát, de máris a csillagok közé kerültek a szereplői. A könyv írója Peter Paul, melyből a film készült, kifejezett kérése volt, hogy ne ismert szinészeket szerepeltesenek, és hogy magyarok legyen. A boszorkány alakító Vimira Prince, egycspásra a férfiak álmává, a fiatal lányoknak pedig példaképévé vált. Mikor megtudtam, hogy én készíthetem az első interjút vele, boldog voltam, de féltem is. Féltem, mert sok kérdés jutott eszembe, és az elvárások is az olvasóktól. Remélem sikerül teljes képet adnom Vimiráról, úgy ahogy én láttam, kedves, határozott, okos, szépséges és szerény nőnek ismertem meg.
Riporter: Mit szólsz a film sikeréhez? És miképp éled meg?
Vimira: Paul, a producer Terry Jonson és Robert Fay a rendező eljött a tánc órára, még senki nem tudta, hogy mit szeretnének. Egy váratlan pillanatban Igor felugrott, oda futott hozzám, és annyit mondott: “Őt szeretném, más nem kell! Már ha neked is jó?” Furcsán nézhettem rá, mert Terry jött és elmagyarázta, hogy mire is kellek. Két héttel késöbb már a stúdióban voltam. A film sikere abban rejlik, hogy mindannyian a rendezőtől, a futárig mindenki élvezte, és szerette a munkát. Az életemet nem változtatta meg, ma is ugyan úgy járok táncolni, és a közértbe, sőt ugyan ott lakom.
Riporter: A könyvet olvastad?
Vimira: A könyv már azelött sikeres volt mielött engem megkerestek. Persze, olvastam. Szeretem a fantasy könyveket, így nem is gondolkoztam mikor kérdeztek.
Riporter: A filmben vannak akrobatikus, és harci jelenetek is. Magad csináltad őket?
Vimira: Igen, mindenhol én vagyok. A kaszkadőr kordinátor Jack Herrison sokat foglalkozott velem, szerencsére gyorsan tanukok, így hát engedte, hogy én csináljam..
Riporter: Mióta táncolsz?
Vimira: Mióta az eszemet tudom. (Nevet.) Három évesen kezdem el balletozni, majd felsőben ritmikus gimnasztikáztam. A gimnázium végeztével, az egyetem lefoglaltam minden időmet, így abba kellet hagynom, és inkább hetente kérszer járok táncolni.
Riporter: Mesélj a gyerekkorodról, a szüleidről.
Vimira: 1986. Január 22-én születtem írországi Dublinban. Anyukám ír származású Aoife Flanagan tanitónő, apukám Prince Igor, informatikus. (Még írországban angolosította a nevét, Herczeg Istvánt.) Mikor 3 voltam költöztük Győrbe, és kezdtem el járni Tánc-, és képzőművészetibe. Rettentően átlagos gyerekorom volt, de sokat szekáltak a vörös hajam és alacson termetem miatt, most is csak 160 centi vagyok. (Nevet.) A szüzességem is csak 18 évesen a gimis ballagás után vesztettem el. (Mosojog rám.) Egyetemen pszihológiát tanultam.
Riporter: Mi volt kedvenc jeleneted, és ruhád a filmben?
Vimira: Nehéz egyet kiválasztani, de talán az mikor belépek a képbe, és harcolok Adorrével, a vérfarkasok ellen. Az összes ruhát szerettem, Marta Tebb nagyszerű jelmezeket készített. A kedvenc a visszatérő lakk overál, és a “vadászathoz” használt overál.
Riporter: Látom most is egy érdekes farmer overálban vagy.
Vimira: Igen. Ez a kedvenc. Csukjám is van, és a vállamtól induló zipzár, nem is látszik. (Mosolyog.) De van több is otthon.
Riporter: Végül. Üzensz valamit?
Vimira: Köszönjük mindenkinek, aki annyira szereti a filmet mint mi. Köszönjük a leveleket, a támogatás, mindent. Paul szavaival búcsúzom: “Varázslat az Élet, illúzió a Halál.”
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
Köszönet: E. Natália
Lassan jött felém, rajta fekete csipke boleró volt, hozzá illő rövid ruhával. A fűző az elején úgy követte alakját, hogy már a tekint is leszakíhatta volna. Hosszú lábán a fekete harisnya alól kitűnt fehér lába. Ekkor már biztos voltam, hogy vámpír. De ő csak közeledett. Akartam, tudni akartam. A szemébe néztem. A barna amit láttam nem volt emberi. Bekebelezett és elnyelt egy hosszú pillanatra. Mikor kinyitottam a szemem. Már közelről láttam kígyózó barna haját. Illatát a számban éreztem, nem tudtam ellenállni. Csak a vágy marad a teste iránt.
Egy kis probléma volt csupán, a fegyver nála volt, a tár pedig nálam. Irtó dögös volt a bőr overállban, ahogy az üres fegyvert fogta. Barna haja lágyan omlott a vállára. Mellei még így is látszottak. Már nem tudtam, mit akarok. De, meg kellene ölnöm. Ő a célpont. De istenkém a lába, hogy feszülhet valakire így egy ruha? Nem. Első a munka, semmi nem számít. A dög most nem megfordul. Oh, a gerincének íve, és az a fenék! Leteperem, most nem menekülhet, vagy szex, vagy a halál!
Az éhség amit éreztem leírhatatlan volt. A vér kellet, nem érhettem be mással, s nem is akartam. Az emberek körülöttem bóklásztak. Éreztem a szíveresük, a város szívverését. Valahol távol verekednek éreztem az illatát, a vér édes-fémes illatát. És elkezdtem rohanni a szag irányába. Mikor megláttam a hullát a maradék eszem is elvesztettem. Az a kis szívdobogás mentett meg, De lelkem ott kárhozott el!
Egy csókkal kezdődött. Lágyan nyalta végig a férfiasságom, és vette a szájába, éreztem, tudtam hogy túl nagy vagyok. Egyszerre kapott be, eltűntem a szájába. Éreztem amint a nyelve mozog a szerszámom alatt. Egyszer csak elengedett, majd újra elkapott, és még egyszer, és még egyszer. Életemben nem éreztem hasonlót, minta egy selyemszalag fogná körbe a dákóm. Lassan élvezettel végig nyalt. Kicsit megmutatta a fogát. Majd följebb mászott. A mellbimbóm bánta , hogy nem fogtam meg. Ágyékát nekem dörzsölve, a nyakamat szívta. Kicsivel később, ahogy egy csókot lehelt ajkamra úgy csúszott rám hogy a selyem semmi. Meleg volt és tágas, lágyan mozgott, és ritmusosan. Majd gyorsult az ütem, majd még jobban, s jobban, míg el nem élveztünk.
Ma igazából nem volt semmi! Egy két érdekes dolog történt, de inkább mesélek:
Van egy Évi nevű anya, egy Balázs apa, 3 gyerek, Rid (kb. 5 éves), Andi(8 éves), Aida(6 éves)!(Nem valódi nevek!)
Balázs megveri Ridt, megrugdalja! Évi menti ki a kezeiből…
Nem sokkal később, a tévéjük össze törik, erre Balázs, meg fojtogatja Évit! Aki elmenekül a padlásra! Rid Idézem, “Inkább becsuktam a szemem, mert féltem, hogy bántana!” A család egy nyomor faluban lakik! Utána elmentek egy anya otthonba, ott Balázs betörte az ajtót ráhívták a rendőröket! Mikor oda értek a gyerekek: “Jé van fürdő, jé van WC!” Rid mikor oda értek: “Így jó lesz, apa legalább nem bántja anyát!”
A lényeg, nem értem, miéért csak akkor van családon belül erőszak, a vér folyik?
Tinánál tegnap volt érdekes, ügye bár a Júlia mondta amit mondott. Ezen felbuzdulva most mindenki, azt hajtogatja, a Tinának nincsenek is jogai! Ezt sem értem, hogy mondhat, ilyet egy gyermekvédelmis?
Más nem volt! Jó éjt!
Nap mondata:
“Sajnos innen is mindenki észreveszi, h országotok kissé süllyed” (c)
Réka (Külföldön élő Magyar)
U.I.: Az oldalra tettem fel pár dolgot: versek, történetek, fordítások, régi blogok, s Tináról a 2006-os képeket!
