IceCat

Search by tag: rogue

Csillagtánc

Written on 2012-01-26 in Személyes

Gyengéd volt a szél, nem is fújt igazán. A nap… A nap, viszont minden fényét ránk öntötte. Feküdtünk a búzatábla közepén, s semmire nem volt gondunk. Testén játszottam egy búza szállal, mikor az oldalához értem fel nevetett. Ott nem fedte már a póló. Lassan felfelé kalandoztam. Kört írtam a melle vonalán, s folyattam egészen fel a homlokáig.
A nap elindult megvetni ágyát, s a tájat vörösre festette. Kedvesem haja, mint a láng felragyogott. Hirtelen ült fel, s rám ugrott. Mosolyában ott volt a játékosság, s a szerelem. A szél kicsit feltámadt, a búzaszálak meghajoltak, a haja pedig égette őket. A nap ezzel mit sem törődve fojtatta megszokott ritmusát.
Kezét a szememre tette, s kicsit mozgolódott rajtam, mikor elvette a szememről, csak a sziluettjét láttam. A nap pont mögötte volt. Lélegzetelállítóan futottak teste vonalai a földig. Továbbra is hogy ne lássam elfordult, s levette nadrágját. A nap szemérmesen alábukott. Kedvesem pedig eltűnt a táblába.
Hallottam körülöttem zizegni a búzáz, majd egy érintést a vállamon. Mire da néztem már sehol sem volt. Felálltam, s elindultam utána. Sehol semmi mozgás nem zavara a tájat. Meregettem, szemem majd, vissza mentem. Ott feküdt, és várt rám.
Felült mikor a plédre léptem. Megfogta nadrágom, s a gombokkal vacakolt. Húzta az idegeim. Oda hajolt a hasamhoz, megcsókolta, még egy gomb megadta magát, megint egy gomb s megint egy csók. Hamarosan lekerült rólam a nadrág, s a boxer is. Álltam, s figyeltem.
A Hold megerősödött és ezüst színűre festette a tájat. Kedvesem, mint gaz boszorkány, meztelen közeledett felém. Kinyújtotta karját, s megfogott. Kicsit erősebben mit vártam, így megugrottam. Mire érzékeltem volna. Szájába vett. Lassan mozgott, éreztem a nyelvét, ahogy végig húzza a szerszámomon. Nem sokáig folytatta, más terve volt. Fejét a pólóm alá dugta, s úgy csókolt egyre feljebb. Mellbimbómál kicsit meg állt, és ráharapott. Közben testét, az enyémhez szorította. Kezével követte teste mozgását, s a Polóm már a földön is volt.
Megfogtam a fenekét, s a földre döntöttem. Vadul csókolta számat, nyakamat. Engem viszont már elvakított a vágy. Lassan csúszat belé, vigyázva. Még így is kicsit felszisszent. A tempót, hirtelen s gyorsan váltottam. Karma mélyen a hátamba vájt. Lábaival körül fonta teste, és igazított a ritmuson. Nyakára hajoltam, kicsit megharaptam, s megcsókoltam. Majd feljebb mentem, s a fülét haraptam, csókoltam. Arca egyetlen porcikája sem marad ki.
Végül halk sikkantás, majd az én elfojtott hangom jelezte, szépek a csillagok. S a kórus zenget. Nemsokára egymás karjaiban, a csillagokat néztük. Figyeltük miképp hull alá, egy meteor. Majd álomba merültünk, amiből csak a hajnali napsugarak ébresztetek.

2012.I.26. (Rogue)

Egy perc

Written on 2012-01-13 in Személyes

Nézem, ahogy szemed kivilágosodik, amint a nap előbújik a felhők közül. Néztelek, mosolyod most is szép volt, mint mikor megismertelek. Kicsit közelebb hajoltam, hogy jobban figyelhessem szemed. Csak annyira, nehogy kitakarjam az napot. Láttam, igenis láttam, hogy bujkál ott valami. Félre döntötted fejed, hogy láss engem. Szemed elsőtétült, de a mosoly megmaradt. Válladhoz értem hideg kezemmel, a bőröd ezernyi apró dombbal, és völgyel válaszolt. Lejjebb húztam a kezem, és éreztem, amint megremegsz. Mielőtt lett volna időd, ajkadra tapasztottam ajkam. A csók nem volt hosszú, sem szenvedélyes. Csak lopott. Amint vissza húzódtam, éreztem kezed a tarkómon. Ajkaink még nem váltak el egymástól, csak egy lehelet tartott. Apróra nyitottad szád, épphogy érezzem, mit szeretnél. Nyelved lassan előbújt, és kívánta, felfedezte ajkam. Alig engedtelek, ettől erőszakosabb lettél, és ostromolni kezdted fogaim, ajkad szorosan enyémre tapad. Kitartottam, és engedtem. Nyelved érintettem enyémet. Érezem, simogatását, és hogy hívogatja. Nekem ennél több kellet, nem adtam magam. Nyelved enyém alá bújt, felemelte. Lassan ízlelve, hogy követlek-e téged, elindultál vissza felé. Mikor elhagytad ajkam, táncba hívtál. Nyelvünk egymást szerették, kívánták. Végül levegő híján, nevetésben váltunk szét.

2012.I.13 (Péntek) (Dina)

Szemedben az életem

Written on 2011-02-09 in Személyes

Mikor megláttam tudtam, hogy megváltozik az életem. Mint a filmekben, ezer meg ezer kép pergett le előttem. Ő csak állt barátnőjével beszélgetett, de én messze jártam a jövőben. Az érzések már-már leíratlan árja öntött el. Felém nézett, rám mosolygott. Szeme kékje elragadott. Láttam magunkat sétálni a folyóparton. Szorítottuk egymás kezét, mintha nem lenne holnap. Majd láttam amint lágyan csókod ad este mikor már minden gyertya lángja elaludt. Néztem, miközben ő jött felém. Én már az esküvőnket láttam, vörös haja a fehér ruhán minta vér lenne. Megbabonázva, szám tátva maradt, mikor köszönt nekem. El sem hittem, fejemben egy kis lány születése remegett. Visszaköszöntem, és a képek hada lezárul. Mi voltunk ott, öregen, egymást szeretve, unokákkal körülvéve…

Erre vagyunk

Igor Castle, Pázmándfalu, Hungary

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!