IceCat

Search by tag: rebi

Játsz a tűzzel

Written on 2011-02-20 in Személyes

Ovi
Csaj, csaj, csaj, nem látod
Mit teszel ma este velem
Paula Seling
Srác, srác, srác, te vagy a tervem
Este kezdjük a harcot

Ovi
Te és én, nem tudunk megállni
Paula Seling
Oh srác míg leesel
Ha mi most együtt leszünk
Lángra lobbantjuk a szobát

Te és én, nem látod
Játszunk a tűzzel
Mond meg, nem érzed ezt az égető vágyat?
Nincs megállás, felráz, magasba emel
Ez csak álom volna? Messze menekülnél?

Paula Seling
Srác, srác, srác, kívánod a harcot?
Gyere és maradj velem ma éjjel
Ovi
Csaj, csaj, csaj, biztos akarod
Én itt vagyok, látod?

Ovi
Te és én, nem tudunk megállni
Paula Seling
Oh srác míg el nem buksz
Ha mi most együtt leszünk
Lángra lobbantjuk a szobát

Te és én, nem látod
Játszunk a tűzzel
Mond meg, nem érzed ezt az égető vágyat?
Nincs megállás, felráz, magasba emel
Ez csak álom volna? Messze menekülnél?

Te és én, nem látod, játszunk a tűzzel
Mond meg, nem érzed ezt az égető vágyat?
Nincs megállás, felráz, magasba emel
Ez csak álom volna? Messze menekülnél?

Te és én, nem látod, játszunk a tűzzel
Mond meg, nem érzed ezt az égető vágyat?
Nincs megállás, felráz, magasba emel
Ez csak álom volna? Messze menekülnél?

Ha mi most együtt leszünk, lángra lobbantjuk a szobát

(Paula Seling feat. Ovi – Play with fire)

SMS szösszenetek (1. rész)

Written on 2011-02-18 in Személyes

Ott feküdtünk az ágyon, gyengéden érintettelek, miközben az eget néztük az ablakban. A hó szállingózott, de minket a vágy lángra lobbantott. Végig simítottam hátad, s te megfordultál. Néztem arcod, s közben lágyan simogattam melled. Átkaroltál, lábaddal magadhoz húztál. Akartad már, nyakadra adtam csókot, majd lejjebb mentem, mikor lábadhoz értem a hajlatba adtam az utolsót. Felnéztem, arcot ragyogott, tudtam az út nyitott előttem.

——-

Csendben feküdtünk a kádban, a mécsesek és a füstölő szépen szálló füstjét néztük. Hasadat simogattam, s füled tövet csókoltam. A víz lágyan simogatta testünk. Én egyre merészebb lettem, lejjebb és lejjebb vándoroltam. Mielőtt ujjammal kényeztethettelek volna, megfordultál. Hajad függönyként takarta szenvedélyes csókunkat, a gyertyák pirulva elaludtak. Ketten voltunk a test meleg vízben. Átkaroltalak, s te mintha selyem lennél, rám ültél.

——-

El is felejtettem milyen volt. A mosolya, az érintése. S most ott állt előttem, így sok év távlatából már másnak láttam. Még szerettem, de már nem úgy mint régen. Megváltozott, más ember lett. Haja megnőtt, tekintete szomorú lett. Legszívesebben megöleltem volna, hogy sírja ki magát, de tudtam nem ezért van itt. Csak azt akarta tudni, hogy van e valaki aki még szereti. Rám nézett, bocsánatot kért és elment. Másnap az újságban láttam, hogy öngyilkos lett…

——-

A hajnal első sugaraival keltem. Ő ott feküdt mellettem, haja mint kusza nádas, körülötte elterülve. Arcának kis részletei látszottak csak. A szeme, lehunyva mint egy szép ív egy rajzon, s szája csókolni valón. Felkönyököltem, csak néztem, ahogy a nap életet varázsol rá. Összeszorította szemét, tudtam ébredezik, halkan szólt, hogy nem akar kelni. Elnevettem magam, mondtam hogy gyönyörű, és a nádasba bújva csókoltam. Rám nézett, szeme mosolygott, és én is.

Holnapi kívánság

Written on 2010-12-31 in Személyes

Hihetetlen mennyit tud számítani, hogy egy fél éjjelre mag kapsz valakit. Nem hazudott. Nem ígérte, hogy több lehet., de szólt, hogy többet szeretne, mit amit én adhatok egy éjjel alatt.

Igen, részeg vagyok, hiszen szilveszter van. Igen, Re-B-ről van szó. Éreztem csókját, s meg adtam neki mit kívánhatott..

Ha a jövő év olyan lesz mint eme estém, akkor az eleje nagyon jó lesz, a vége hatalma csalódás… :S

[Szerkesztve: 2011.I.01.]

Búcsúvirág az évtől

Written on 2010-12-31 in Személyes

Elmúlt ez az évi is, kicsit szokássá akarom tenni, hogy összefoglalom.

Érdekesen kezdődött az év, de nem mondanám, hogy olyan volt végig.
Első negyedév Aniról, s a munka keresésről szól. Móniról is kaptam infókat. Nincs más ami igazán említésre méltó lenne. Talán még annyi, hogy Tina egyre butább lett velem, de nem nagyon veszem fel.
Második negyedév eleje, még mindig munka keresés, aztán találtam is. Végül nem sikerült, pedig szerettem. Nem sokkal utána jött be az önkormányzatos munka. A nyár meleg volt, és jó. Nagyon jó!
Harmadik negyedév a munkáról, s ReB-ékről szólt. Minden itt van a blogban, jó volt, fájdalmas, tanulságos és felemelő. Új barátokat kaptam! Ja, meg megvettem a telót, első amit magamnak vettem. Máig nem bántam meg!
Negyedik negyedév ReB-ék, tréning, és a feszt. ReB-ékkel fura kapcsolat alakult ki, így évvégére. Nagyon jó, és jól érzem magam benne. Otthonos. :$ Tréningről nem mesélek, a lényeg, hogy régóta első sikerélményem! Teljesült egy régi álmom is, meg vettem a rég áhított fényképezőt. Egy hétre rá jött a feszt, kipróbálhattam magam. Úgy érzem jól teljesítettem. Lezárult a rokkantasítás is. Ez volt a legmozgalmasabb része az évnek.

Jövő évtől kalandokat és kihívásokat várok. Úgy látom az eleje futkosós lesz, a közepe izgalmas, a vége nyugodt. A többit meglátjuk…

Boldog Új Évet Minden Olvasómnak és Barátomnak!

Éjjelünk

Written on 2010-11-27 in Személyes

Korán ágyba bújtunk az nap. Fáradtak voltunk, én futkároztam, sok dolog volt, Őt a suli fárasztotta le. Most viszont egymásra figyeltünk. Ritka pillanatok egyike volt, mikor én hallgattam az Ő szívverését. Halk légzését. Derekát simogattam, Ő a hajadat bizdergáltam. Egyre feljebb merészkedtem, míg végül mellén jártam kezemmel táncot. Kicsit gyorsul a dobogás fülem alatt. Mosolyogtam, fel néztem rá, s egy csókot adott. Másik kezemmel, a belső combjához nyúltam, fel – feljebb kerestem az utat. Míg végül megtaláltam mait kerestem   Ujjaim vad táncolt jártak, be kívánkoztak. Engedtem a csábításnak, először egy ujjam nézett be. Szemét figyeltem ahogy csillog. Lassan megéreztem ahogy nedvesedik. Bátorságomat felváltotta a vágy, s már két ujjam járta végtelen útját. Simogatta belül, és kívül. Másik kezem továbbra is mellén játszott, de teste már rá hanyatlott. Éreztem eljött az idő, hogy ujjaimat lecseréljem. Aprót mozdultam, kezem a hasára tettem, a másikkal irányítottam. Lágyan bújtam be, meleg és szenvedély várt rám. Éreztem megfeszülni. Ahogy körül fon engem. Mindénél jobban esett. Kezem nyakára tettem, hasunk össze ért. Elindultam kifelé, majd újra be. Vigyázva ne hogy fájjon. Majd megint ki, s újra be. Érzéssel gyorsítottam a mozgásomon, közben csókoltam a nyakát. Újra ki, és be. Vándoroltam lefelé. Újra ki, és újra be. A mellén nyelvem nyárt szenvedélytáncot. Újra ki, és be. Elérkezett a pillanat mikor a vágy már fokozhatatlan. Újra ki, és be. Ki, és be. Majd nem marad más csak a tiszta szerelem, szenvedély és öröm. Még egyszer körbe jártam utam, és végül benne maradtam, érezve hogy szorít, nem mennyek. Mellkasára feküdtem, s hallgattam őrült szívverését.

(2010.XI.23) (RoboCicc)

Mért vagy oly fontos nekem

Written on 2010-11-16 in Személyes

Ha egy szóban kellene válaszolnom… Talán beléd szerettem. Tudom hogy nem egy szó!

Sokan mondják, hogy a kapcsolatok kártyavárak. A mienk nem, valami más, ami nem kártya, de nem is kő. Leginkább homoknak mondanám. Mint mindig most is hasonlatot hozok. Ezt a várat ketten építettük, mint két ovis, akik közben megtanulták a legszebb homokvárat csinálni. Néhol én piszkáltam bele a Tiedbe, raktam hozzá hidakat, tornyokat. Máskor Te az enyémbe, kerteket, vízeséseket. A vár hatalmassá nőtte ki magát, több ponton összeér, csatlakozik, de nem lett sosem egy egész. Nem dől romba egy szél fuvallattól, de nem állandó mint a kő. Erős a kapcsolatunk, sok mindent kibír, de biztos hogy nem mindent. Persze ez még nem válasz a kérdésre: Mért vagy nekem oly fontos?

A válasz a homokvárban rejlik. A hozott váramat, eddig nagyon kevesen építhették velem. Te jöttél, a Tieddel elvarázsoltál, s kértelek csatlakozz az enyémhez. Általad szebb, nagyobb és jobb lett a váram. Az aki vagy, a lány cicájával a várban. Kell nekem, önző módon kell. Veled több vagyok. Olyat adsz nekem, amit más nem. Múzsai csókot. Ösztönzől és támogatsz. Megnyugtat, ha tudom élsz, jól vagy. Minden amire gondolsz, vagy teszel, új ötleteket ad, hogy mit írjak. Ezért nehéz Melleted csendben maradnom.

Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha elválnának útjaink, de van egy várunk, s egy lelkünk. Nem tudom, Te hogy érzel, én abban vagyok csak biztos ha nem lennél többé, nem tudom hogy mennék tovább, s hogy írnák.

Köszönöm hogy meghallgatál.

Szerettetel: Igor

Lábnyomok a homokban

Written on 2010-11-14 in Személyes

Leírni nem is olyan könnyű. Főleg nem több hetet öszefoglalni. :S

Mint említettem, Virággal rég nem beszéltem, sajnos sikerült néhány rossz dolgot mondanom. Remélem egyszer megbocsált…

Rebivel, miután elváltak útjaik öcsémmel elkezdünk beszélgetni. Erről – arról, aztán egyre komolyabb dolgokról. Szépen változott a kapcsolatunk, s vele mi is. Napi 4-6 órákat töltöttünk eggyüt MSN-n. Csak idő kérdése volt mikor változik meg az, hogy csak barátként nézünk egymásra. (Volt hogy egy beszélgetés allat 15-20 szösszenetet írtam, s naponta adtam a 3 SMS-eseket is…) Több napi gondolkodás után, úgy döntöttünk, hogy ne rontsuk el ez. Ez szépen is hangzott, persze, nem ment. Megint egymáshoz értünk, s megint patt helyzet lett a vége. A félelmek, s a bizonytalanság, hogy müködhet-e, újra a nem válaszra sarkallt minket. Itt jön a képbe Szabina, egy kis ivászatot tartottunk. Feljebb emelve barátságunk. Ott akkor értettem meg, hogy a monstani ismeretségemben egyetlen ember van akit eltudok képzelni páromnak… Rebi. Ezt még Ő sem tudja. Nem mert, nem akarom, hogy ez bármit is jelentsen. Az hogy ez így van, nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok. Csak csupán, Ő Vele jó lenne. De van amit nem lehet.

Az utólsó találkozásnál már éreztem, hogy megváltozot minden. Kicsit marcangolt, de itt már fontosabb a másik nyugalma és boldogsága. Hazaérve szétestem, s most kezdek talpraállni.

Hogy mit hoz a jövő… Nem tudom, de sok minden vár még rám…

Benne van-e Ő is? Ez biztos, de hogy milyen formában azt nem tudom…

Barátságfolyosó

Written on 2010-10-31 in Személyes

A megismeréshez hibákon keresztül vezet az út.

Mint mikor tudod, hogy a hó túl mély, s mégis bele lépsz. Elsülyedsz térdig, és nézed a lábad. Én is így vagyok a kétségbeesésel. Tudva tudom, hogy hibázni fogok, mégis megteszem azokat a lépéseket ami elvezetnek bukásomhoz. Most is hibáztam. Őszinte voltam, annyira amennyire még soha eddig. Minden gondolatomat megosztottam Vele. Semmit nem rejtettem el, magamat adtam. Komondtam kétségeim, és érzelmeim. Bele szerettem, s félek hogy azzal hogy mindent tud rólam elveszítem.
Olyan kapcsolatot építettem fel Vele, amilyet még mással nem. Ha a kapcsolatok egy folyosó, ahol egy ajtó szám után új szintre emelkedik, akkor mi most a szerelem elött állunk. Belépni, viszont félünk. Félünk, hogy mit hozhat a következő szoba, s az azutáni. Ott állunk a lépcsófok elött, és hol egymást nezzük, hol azt a kicsike emelkedőd elöttünk.
Az szobák mödöttünk, egyik oldalon az Ővék, másikon az enyémek. Ajtók kitárva, mutatva az utau tovább. Egymás kezét fogva gondolkozunk, hogy mit hozhat a jóvő. Mert mindig csak előre haladhatunk, sosem vissza.
Néhány szobából kiszűrődik vörös fénye, a félelmeink. Egyben Öcsém szavai hallatszanak, hogy ne féljünk megtenni, de fénye elriaszt minket szavától. Egy másikban, mi szólunk magunkhoz, hogy menni kéne, de rikít ránk fénye. Nem tudjuk mit is tegyunk.
Persze a döntést meghoztuk. Várható volt hogy nem fogunk örökké ott állni és gondolkodni. Végülis, most csak nézünk visszafelé, nézve a rengeteg ajtót, és szobát. Ámúlva nézzük miminden van már mödöttünk, s várjuk hogy mit tudunk még egymásnak nyújtani.

ReB köszönöm, hogy vagy nekem!

Hajnalvirág

Written on 2010-10-30 in Személyes

Sok minden történt, de igazából kevés látható dolog.

A legfontosabb Rebi. Nem tudom mit szeretnék, vagy gondolok. RoboCicc nagyon közel áll hozzám. Aki ismer tudja mit szeretnék. Átölelni, megcsókolni, érezni. Amennyire most bizonytalan vagyok, sejtem akkor ennyire biztos lennék, mit is szeretnék. A legjobb ötletet választottuk, várunk, mert valami visszatart minket. Szeretem, nagyon is, de félek elvesztem, ha megpróbáljuk.

A másikak, hogy nincs netem, talán jövőhéten lesz. Addig mobilról vagyok. A rehab alakul, mást most nem akarok. Ja, három napra kirándulok majd. (Nov. 5-6-7.)

Tudom keveset írtam, de még nem szeretném elszólni a dolgokat. :S

Hosszú hétvége

Written on 2010-10-09 in Személyes

Három hét után sikerült!

Eljött az idő, hogy ez is sikerült. (Most nem lehetelent próbáltam szervezni. ) Rebi és Virág kinnt aludtak nálunk. Péntekkel kezdődött igazán. Nyolckor keltem, utánna nem sokkal utánna, már mehettem is a szomszéd faluba kajáért. :S Hazaértem, kis pihi, jött a palacsinta készítés. Három oráig tartott, de jó sok lett. Utánna mentünk Győrbe… Elöszőr konzolbolt, utánna Rebiék. Konzolboltban Alon In The Dark-ot vettük, feleslegesen. (Pocsék: rossz kezelhetőség, és nem parás.) Futi Rebiékhez, onnan 19:35-tel ki hozzánk.

Hosszú volt az éjjel. Tartott Szombat délig! Slient Hill, végre parás rész, de nagyon. Utánna Underworld Virággal, majd (én figyelek és unatkozom) NFS s Sims 3 (2-14 óráig kb.). Délbe úgy döntöttem inkább alszom. Három óra alvás után a nap ébresztett. Virág a másik szobában fagyott be! Együtt ettünk. Aztán tovább játszotunk. Én Burnout, ki-ki mást. Levir is befutott, hát fogalmam nincs mennyi cola fogyott, de sok. Slient Hillbe tovább játszottunk. Csak kétszer doptam el a joyt. Éjfél környékén feküdtünk. Szóval a hétvége ha nem is telt tökéletesen, de jó volt…

Most úgy érzem Rebivel jobb lett a barátság. (EdE megközte mi van… Nem tudom.) Virág viszont kész rejtély számomra. Bár most is itt ül tőlem pár méterre. (Bár köztudott, hogy pocsék vendéglátó vagyok.) Nem tudom mi lesz. Ani után újabb nehéz barátság. Talán így jó ez! Kihozom amit lehet! Most viszon úgy érzem, mintha az egész akadna, nem akarna mozogni. Esetleg én nem akarom. Nem szeretem a “csigaházakat, de én is kérek egyet!

(Megjegyzés: Valóban van, hogy olyan vagyok mint egy kis tini. Ez van. Viszont ez az életem, s a gondoltaim. Most egy barát itt alvása, holnap lehet valami komoly. Tudom, érzem, hogy az utóbbi időben érzelmileg instabbil lettem. Majd jobban leszek, kitartás emberek. )

Erre vagyunk

SPAR, Győr, Hungary

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!