IceCat

Search by tag: multam

Léna karikor

Év kezdés, új utakon

Written on 2016-01-02 in Személyes

Olvasási idő: 2 perc Ahogyan szoktam összegzem az elmúlt évet, s előre tekintek. Igaz késtem egy napot, de elmondom mi volt. Talán életem egyik legjobb éve volt. Így i...

Vallomásom

Written on 2014-04-01 in Személyes

Na igen, 20 év után ez a pillanat is eljött. Azért döntöttem úgy, hogy elmesélem a történetem, mert láttam már magányos embert, és lassan tönkre menő házasságot amiatt hogy az emberek titkolják lényük egy részét. Nem kell itt nagy dologra gondolni. Mások titkait nem cseveghetem ki, de a sajátom megosztom. Én az overállokért vagyok oda. Ez persze azért magyarázatra szorul. Szóval itt jön a mese. Közel húsz évet igyekszem elmesélni, így bocsánat ha valahol zavaros.

Első tapasztalatok:
Igazából a bodyk, és az ovárállok iránti szeretetemet nem tudom hova vissza vezetni. Az első emlékeim amiből három van azok ezek… Még kicsik voltunk, nagy tesómmal találtunk két “lányka” egyberészes fürdőruhát. Nem kell ragoznom fel próbáltuk, s nekem tetszett. Ez később elkerült tőlünk. Itt egy időre semmi nem volt. A következő emlékem, hogy az osztály társam hosszú ujjú tornadresszét veszem fel. Lebuktam mondanom sem kell. Azért sikerült kimásznom a pácból úgy emlékszem. Erről se többet! A harmadik, egy klipp. Azért fontos mert azóta gyűjtöm az ilyen jellegű képeket, videókat.Spice GirlsWannabe-je volt az első ami megfogott, ekkor 1996-ot írtunk. Igazából ezek a klippek akkor kielégítették a kíváncsiságom. Egy idő után viszont kevés volt. Ugyan úgy mint a többiek akik szeretik maguk is a spandexet, én is az első darabomat úgy loptam. Az iskola talált tárgyai közül. Sokáig használtam míg végül a bűntudat győzött, hogy ez nem jó. Persze ez az érzés most is megvan, hiába tudom, hogy butaság. Lényeg, hogy kidobtam, és elnyomtam magamban a dolgot.

Tina, és az overállok:
Itt kezdeném 2004-el, és Tinával a második részt. Miután megismertem, elmondtam neki, fokozatosan hogy mi az ami izgat egy nőn. Ekkor tisztult le előttem is igazán, hogy én igaz azokat az overállokat szeretem amik a testhez simulnak, és a vállakat is fedi. A másik részét is ekkor szerettem meg a bodykat. Szerencsémre, vagy mert részben én alakítottam őt, vevő volt rá. Ezért láthattátok őt oly sokszor benne. Viszont téves a feltételezés, hogy a latex az én kedvencem lenne. Azt a részt Tina hozta az életembe. Vele sok mindent átéltem. Akkor volt először rajtam is overáll, ő kérte, de nem kellet sokáig győzködni. Egyik legjobb élményem mikor ő a lakk overállban volt, s így szeretkeztünk. Sokat mesélhetnék, de tiszteletben tartom őt, így csak azt az egyet osztom meg. Ebben az időben szerettem egy Speedo egyberészest, és pár másik bodyt is magamnak. Mikor lezártam Tinát ezeket is kidobtam. Tina az overállokat magával vitte. Ezt az egyet sajnálom, hogy nem láthatom ahogy hordja. De az élet márcsak ilyen.

Saját pénzből:
A harmadik rész pusztán az elmúlt fél évet meséli el. Miután sikerült elhelyezkednem a csarnoknál, adta magát az ötlet, hogy vásároljak magamnak ezt azt. Elsőnek egy Domyos hosszú ujjú tornadressz-t vettem. Máig szeretem is. Csak számomra nagyon kivágott a nyaka. Másodiknak egy nagyobb beruházást választottam, egy balettdresszt vettem. Megérte az árát, csak sajnos, egy kicsikét kicsi. Utána több bodyval próbálkoztam mind hosszú ujjú. Eddig nem találtam jót. Vagyis, de de azt meg épp nem árulják. Decemberben végre megjött az egyik régi álmom a pizsama. Már rég akartam a Pampresszes overállos pizsit. Sokat vártam rá, de megérte, minden este használom (ha épp nincs mosásban). Most áprilisban megtettem amit sosem gondoltam. Ausztráliából rendeltem. Eddigi legdrágább tételem volt, de megérte. Nagyon-nagyon jó a Black Milk overállja. Alig várom, hogy utcára is hordani tudjam.

Ez lenne a történetem. Nem vagyok igazán rossz helyzetben, csak az emberek előítéletesek. Igen, attól félek, hogy azt hiszeik most majd, transzvesztita vagyok. Nem igaz, nem szeretem a női ruhákat magamon. (A miniszoknyát még nőkön sem igazán.) Mindig feketét veszek, és olyat ami uniszex. Védelmemre mondom, hogy body létezik férfiaknak is, sőt a tornadresszt egy férfi találta ki (Jules Léotard). Nem hiszem, hogy rossz és gonosz lennék, hogy egy hétköznapi ruhát kérek, hordjon a párom. Igen, hajlandó vagyok rá, hogy megvegyem neki. Valahol ez az amire vágyom, egy olyan pár aki szereti, s nem ítél el emiatt.

A doánybolt és én

Written on 2014-01-08 in Személyes

Most végre úgy jött ki, hogy írni is tudok. Sajnos nem azt amit elsőnek kéne, de az is sorra kerül. Most a munkámról mesélek. Mielőtt belevágok jön egy flashback…

Flashback: A doánybolt Mutat

Kedves felettesem az ígérte, hogy év végén hív majd, hogy mikor megyek legközelebb. Már akkor jeleztem neki, hogy érzem bizonytalanan a sorsom. Az anyjával már eléggé nehezen jöttem ki az évvégén. Állandóan piszkált, vagy amit kitudott találni. A miértjét nem tudom. Ha ki akart dobatni, nem kellet neki sokat tenni. Csak egy kis “bogár”, s a főnököm előbb-utóbb megteszi. Lényeg, hogy már 7-e elmúlt s még mindig nem hívtak. Ez véletlen, vagy sem, nem tudom. Sajnálnám a munkát, mert szerettem emberekkel dolgozni, az öt hónap alatt egyetlen vevő sem tudott felhúzni. Pedig volt pár fura fazon. A munkatársak viszont igen… Sajnálnám, hogy a Pogi-Házba sem tudok többet menni. Ott egyfajta barátságot is kötöttem már. Végül magát a csarnokot is, mert lassan beilleszkedtem. Meg persze, a fő könyvszerzési forrásom is kiesik így.

Nem bánkódom, ha vége, sőt lehet én fogok véget vetni neki. Abban az esetben, ha sikerül amit most tervezünk. Egy újabb fejezet zárul le ezzel az életemben. Talán ez már a sokadik. Van amit nem bánok, mint az RPA, a diákmunkák és a Jókai. Persze van amit igen, az ovi és ezt is. Sajnos nem csak ez az egy törés volt mostanában. Szerencsére viszont – ha kevesebb is – több jó dolog is történt, ami erőt adott. Pár ember sokat tud adni, én tőlük és miattuk vagyok erős.

Tudom unalmas ez így, de ez az életem. Erre van ez a hely számomra. Kevés titok, sok szöveg, remélem. Semmi extra, csak egy “átlagos” srác napjai. Egyszer talán izgalmas lesz. Meg vannak itt képek is, meg mesék.

Szóval gyere csak utazó, pihenj meg most, míg a bitek tengere elcsitul. Gyere és érezd jól magad velem. Nem ígérek sokat,  egy mesét mit én mesélek majd a hárpiáknak…

De régen volt

Written on 2011-12-13 in Személyes

Olvasási idő: < 1 perc De régen volt! Nono, Balázs, Niki, Bury, Aurora, Eszti, Vivi, Szabina, Én, Kasper, Zsu, Erika, EdE (Taken with picplz.) (Source: http://picplz.com/...

35. nap, egy kis merengő!

Written on 2010-07-19 in Személyes

Olvasási idő: 2 perc Véletlenül miközben a Nikit kerestem Facebookon bele botlottam a Dóriba. Egy olyan részét mesélem el a múltamnak amit lehet nem nagyon kéne. Lév...

Hírek Móniról!

Written on 2010-03-22 in Személyes

Tegnap kaptam hírt a Mónról. Három éve, talán még Tinával találkoztam Vele utoljára. Valamikor nemis olyan régen itthon járt. Biztos említettem, hogy Angliában lakik… …él. Kicsit vissza ugrok a múltba, hogy megmagyarázzam ez mért is lett bejegyzés.

Mónit mióta az eszem tudom ismerem, és ez nem túlzás. Anyu legjobb barátnőjének unokahuga. Első emlékem Vele elég hosszú, ahhoz képest, hogy csak képekre szoktam emlékezni. Lent focizunk egy füves területen (Hajni, Kasper, Niki, Móni, én, lehet EdE és Katus is). Valamiért össze szólalkoztunk, vitáztunk egy darabig, majd leköpöt. Nem viccelek. Nem sokkal ezután felmentünk mihozzánk üvegezni. Ezallat az üvegezés allat jött ki valahogy hogy járunk. A nap telt tovább, este (akkor még) az emeletes ágy alján voltunk, és Ő csókolt meg engem. Életem első nyelves csókja volt. 1998. VIII. 06. Csütörtök 19 óra! Akkor még undorítónak találtam, és Vele többször nem is tettem. (A következő 1999. IV. 23. Judittal.) Nem sokáig maradt meg ez a gyerekszerelem, de a barátságunkra mindig is nagyon oda figyeltem. Félévente legkésöbb mindig felkerestem. Majd jött egy rosszfiú (Dávid), érdekes kapcsolat volt. Egy kirívó eset, hogy spirál törésben törte el Móni hüvelykújját. Dávid aztán ki ment Angliába. Ekkor én már Tinával voltam. Valamivel Tina elött találtam ki Vimirát. Az eredeti történet, hogy három lány lett egy. Vivi, Mia, Flóra. Emlékeim szerint Vivitől a szemet, Flórától a hajat, Miától a természetet és az alakját kapta. Késöbb, évek teltek el mire rájöttem, hogy úgy alakítottam, Mónira hasonlítson. Meghatározó személy az életemben. Érdekes tény, de Ő volt az egyetlen aki csak velem járt hármunk közül (Niki, és Hajni mind a hármunkkal). (Rid tudom hogy te is ismered, emlékezz a jéggolyóra és a cigire! XD )

De vissza a hírhez. Niki (testvére) mondta, restelli de amennyire várták, annyira akarták hogy menyjen már. Ez mindent elmond. Nem volt pénze, ideges volt, és kibirhatatlan. Féltem, és zavar hogy nem láthattam, és semmijen módon nem tudom elérni. Nem tudom mi lehet Vele, de remélem nem a Dávid volt. (Ha igen, akkor ezt már évekkel ezelött érzetem. Sőt, talán mondtam is neki hogy ne mennyen ki. *-) ) Jó hír, hogy legalább gyereke nincs! Mostanában minden nálam fiatalabbnak gyereke lesz! Nem vagyok (anyagilag) felkészült, és 26 évesen nem érzem magam elkésve! Nagy bánatomra Róla nem tudok képet mutatni! (Ami volt az mind elveszet, és régiek is voltak! )

Hosszú lett, de megint jó kis részletet mutattam meg magamból!

Édes gyermekem!

Written on 2009-09-19 in Személyes

Kicsit melankólikus hangulatban vagyok. Ennek oka, hogy jó pár filmet néztem mostanában. A Hiányoztok! a Mindenképenn talán után írodott. Most pedig a Juno-t néztem, az egészet pedig az Egy gésa emlékiratai inditották el. A múltam következő részlete arról szól, mit gondolok az apaságról, a szülőségről.

Időrendben Judittal volt az első meghatározó élményem, a háromból. Emlékszem elvittük a kihugát – kb.1 éves lehetett – Lillafüredre. 16 voltam, sokan azt hitték a mienk a kicsi. Volt egy pár perc mikor mindketöjüket öleltem. Nem nagyon lehet leírni azt az érzés. Mikor az akiket a világon mindenél jobban szeretsz, ott vannak a karodban, és te véded, óvod őket. A világ megszünik, és csak ti vagytok. Hihetetlen!

A következő nem vidám, egy nagyon közeli barátom abortuszán voltam jelen. (Kivül de végig.) Inkább mély nyomot hagyott bennem, mint megrázot. Vers is lett belöle: Lázadom címmel. Mikor kijöttem tőle tudtam, ha egyszer véletlen gyerekem lesz, akkor is megtartom.

A harmadik Tinához köt. Háromszor adtam átt neki magvaimat. Egyszer sem lett semmi. (Szerencsére, nem lett volna időben.) A képet összerakva, a gyerek válalás nagy fellelőség, de annál szebb, és örömteljesebb. Vágyom egy kislányra, egy olyan pártól, akivel nem kell félnem hogy elválunk és fájdalmat okozunk neki!

Várom már a szülőséget, a vitákat, a féltést és a büszkeséget. Megtapasztaltam a végleteket, és úgy érzem tudom mit jelenthet egy gyermek aki a tied.

IceCat, a hős! és mi is?

Written on 2008-05-21 in Személyes

Gondoljatok csak bele, 1990(1980!) előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy

MCdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont “bedeko”-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.

Ezek voltunk mi.

Hősök?

Talán.

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Forrás: (P. Julianna)

Rég (el)múlt!

Written on 2008-05-07 in Személyes

Néha tök olyan érzésem van, hogy úgy vissza mennék 1994-be. Akkor voltam eddig a legboldogabb. Mesélek is róla… Akkor voltam 10 éves, és harmadikos. Akkor még jártunk a mamiék kertjében. Minden nyáron 1 vagy több hónap ott. Hidjétek el felbecsülhetetlen. Ott biciklizni minden nap, az embernek semmi gondja nincsen. De ez 14 éve (nem semmi) elmúlt. Tina akkor még csak 4 éves volt… Félelmetes milyen gyorsan múlik az idő! Amiért ez eszembe jutott az egy szám volt de annak már vége… Nem is tudom én azokat az időket szerettem, ma már nincsenek olyan jó dance számok. Öregszem, ez van. Akkor is még szeretnék bulizni, élni… Hamarosan remélem!

Erre vagyunk

Igor Castle, Pázmándfalu, Hungary

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!