IceCat

Search by tag: gondolatok

Max-am!

Az élet furcsa

Written on 2017-02-20 in Személyes

Olvasási idő: < 1 perc Nem igazán találom mostanában a helyem. Mindig mindent halogatok. Várom a legjobb pillanatot amikor neki állok blogolni, de az csak nem akar elj...

Álom, azt hiszem

Written on 2011-05-28 in Személyes

Álom… Mert elhiszem.

Vágyom, hogy úgy legyen mint szeretném. Tudom, hogy jobb lenne úgy, mint képzelné. De ki vagyok én, hogy ami most van megváltoztassam. Megtudom változtatni… Elhinni, hogy mindez nem álom. Vágyaimon áttiport keserű valóságom. Minden lépésével lerombolt egy álmot. Építkezem, mindenem e kicsin légvár.
Agyam oly dolgokat sző miközben pihenek, hogy nincs menekvésem. Minden reggel egy gondolattal ébredek. Ami egész nap elkísér csendesen. Váratlan felbukkan elmém tengerében. Elmosva mindent mire figyelnem kellene. Majd ahogy jött, oly hirtelen, csendesen elvész mérhetetlen mélységekben.

Mért hiszem, hogy álom ez?

Dilemma

Written on 2011-05-21 in Személyes

Megint gondolkozom a költözésem. Ide Tumblr-re. Itt jobban tetszik, hogy könnyen tudok posztolni, akár képet, linket, beszélgetés, vagy akár videót. Viszont sokszor kihagy a szolgáltató. A Blogger megbízható, és régóta ott vagyok. Viszont képet nehéz betenni, és a hozzászólások is bonyolultabbak. Ott jobbak a widgetek, itt szinte nincs is! Ja, meg ezt szétszedi a felesleges képek, idézetek, bár itt bele illik.

Persze nem ez a legnagyobb problémám, csak leírtam. Még mindig nem döntötel, de hamarosan újra írok ide…

Hajnalzuhatag

Written on 2010-11-21 in Személyes

Nec possum tecum vivere nec sine te! Maradok ennél a latin mondásnál…

Eltévedtem, s semerre sincs kiút. Persze, magam allat, úgy rendesen. Holnapra jobban leszek, de most nagyon rossz. Már számolni sem számolom, hogy mennyi melléfogásom volt pár hónap leforgása allat szerelemben. Kezdem úgy érezni, hogy csak én akarok hinni benne. Hinni, hogy valami, valakivel, valamikor lehet. Az élet meg azt mondja, hogy nem, szálj le rólam. Bezárúltam a saját pocsék kis életembe. Most hiába látom, hogy jönnek változások. Gondolkoztál mit ér ha nincs kivel megosztani?

Szarul vagyok, na, ez van, majd jobb lesz!

Mivel az utobbi időben tetemes mennyiségü szösszenet és vers született, meg sem próbálom ki tenni ide. Vagy feldolgozom, vagy egy direkt link lesz valamikor az egyészhez egybe…

Jó éjt, most megpróbálok sírógörcsöt kapni!

U.I.: ReB mondta, hogy írjam le mit szeretnék, és hogy mit gondolok a kapcsolatunkról. Hát akkor ime:

A talánt lehagyva, hiszen nem lennék ennyire magam allat, ha talán lenne. Bele szerettem. Mondta, hogy tudja, hogy megadnám neki amit szeretne. Ezt én is tudom, szeretnék egy esélyt kapni, hogy ezt bebizonyíthassam. Tudom, hogy mindez kevés, hiszen, ha Ő nem vonzódik hozzám akkor az egésznek semmi értelme. Tudom, hogy rengeteg jelet félre értettem, s elhittem. Mindent, hogy lehet, hogy megtörténhet. Persze, ez csak bennem volt meg. A barátság, az barátság, nem tehetem, hogy én többet akarok, méllyen elnyomom amit gondolok, közben Vele nevetek. Hiszen, csak arra gondolnák, hogy milyen jó lenne megölelni, vagy csak mellete feküdni. Félek, hogy – ha nem is véglegesen – a barátságunk meg fog szakadni. Le kell zárnom, de mint barátot most nem tudom nélkülözni. Hiányozna, ahogy az elmúlt másfél héten is hiányzott.

Iwiwen küldték az üzenőfalamon!

Written on 2009-01-18 in Személyes

“Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni. Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik. Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt. Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé. Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok. Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment.
Ha még emlékszel rá, küldd tovább ezt a levelet.
Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez. ne tegyél semmit!”

Forrás: B. Mónika

Sziasztok!
Szeretnék beindítani egy mozgalmat. Észrevettem, hogy manapság már nem divat fejhallgatóval zenét hallgatni az utcán, a buszon, a vonaton, stb. A mai plázacicák és menőcsávók egyszerűen csak kihangosítják telefonjukat, hadd hallgassa a szar zenéjét még vagy 30 ember. Ez néha olyan hangerővel történik, hogy beszélgetni sem lehet mellette. Szerintem nem érdemes a szavak erejében bízni, és megpróbálni meggyőzni Őket, hogy ez nem illik. Vélhetően akinek szorult annyi értelem a fejébe, hogy ezt megértse, az eleve nem is csinál ilyet. Nomeg ha a szüleiknek nem sikerült normális embert faragni belőlük, akkor …

Az én nagy ötletem a következő:
Egy váratlan pillanatban odanyúlunk, kikapjuk kezükből a telefont és egy kecses mozdulattal kihajítjuk a tömegközlekedési jármű ablakán. Utcán csak egyszerűen eldobjuk messzire, vagy beleejtjük egy szökőkútba, csatornába, stb. Nevezzük ezt Repülő Zenefon mozgalomnak! Akár készülhetne egy logó is, amit magunkon hordhatnánk, és a kis sutyerákok így előre tudhatnák, hogy ha nem viselkednek, akkor repülni fog a telefonjuk.
Vajon ez észhez téríti majd ezeket a buta embereket?

Másold be ezt az üzenetet az üzenőfalra, lássuk, történik-e valami!”
Forrás: Ismeretlen

Az Édenkertben…

Written on 2009-01-15 in Személyes

Forrás: IceCat

Egy szép napon, midõn Éva az Édenkertben sétált, meglátogatta õt a Jóisten:
– Szervusz Éva, gondoltam meglátogatlak, hogy jól érzed-e magad itt nálam, de látom, valami kis felhõ ül az arcodon!
– Óh Istenem, tudod, olyan jó itt lennem. Nagyon hálás vagyok Neked mindazért a jóért, amit teremtettél nekem, a kedves állatokat, a gyönyörû virágokat, a sok finom gyümölcsöt és zöldséget, a csodás tájakat – de valami mégis hiányzik, néha megmagyarázhatatlan vágy fogja el az egész testemet, feszíti a bensõmet, és olyankor nem találom a helyem…
– Hát, Éva, talán tehetek valamit érted, de ez lemondásokkal jár részedrõl. Teremtek Neked társat – õ nem lesz tökéletes, gyermekded dolgokban fogja örömét lelni, olyanokban, mint egy labda hajkurászása, billentyûzet nyomkodása, szeretni fogja legyilkolni a nála kisebb állatokat, és folyton a test gyönyöreit fogja hajtani. De cserébe izgalmasabbá válnak a napjaid!
– Óh, köszönöm, Istenem, nem is tudom, hogyan háláljam meg irántam való nagy jóságodat…
– Ne hálálkodj gyermekem, ez természetes! De egyet ne felejts: soha, de soha nem mondhatod el Neki, hogy Téged teremtettelek elõször – az önérzete ezt nem viselné el! Maradjon ez a mi titkunk: tudod, nõk egymást közt…”


Szeretnék annyira kis ponttá válni, hogy szabad szemmel ne legyek érzékelhetõ. Nem teljes eltûnésrõl van szó, mert szakértõ szemek mikroszkóppal bármikor megpillanthatnának. Csak ahhoz türelem kellene és akart. De akkor biztosan tudnám, hogy aki lát, annak fontos vagyok, hogy õszinte az érdeklõdése, nem csak a szeme elé kerültem, mint egy elefánt.”

Politika :-(

Written on 2007-02-06 in Személyes

Hamár úgyis szombat van!

Nos igen, néha furán érzem magam. A TV nem ad jó filmeket, az élet nem ad reményeket… Vagy csak a politikusaink nem? Vajon mit érhetünk nekik, nekik kik fent már nem tudják honnan is jöttek. Furcsány állítólag élt parizeren, de vajon mikor? Mert, hogy ő volt KISZT titkár is! Már akkor jól mehetett neki. Akkor mikor is?

De lehet én vagyok bolond, s csak akkor nyúlt jobb felvágottért, mikor megvette a gazdag(on fűszerezett) eleségét. Mi pór nép, pedig semmit nem tehetünk. Csak leshetünk, de vigasztalódjunk, a VérNarancs kommandó már lépet, de a mi javunkra?

Ezt sem az mi fogjuk eldönteni, hanem az idő!

StarWish (Csillagvágy — Csak egy kivánság?)

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!